Ez a csoport a Szívesség Közösségben való kapcsolódást, beszélgetést, szolgáló átfogó csoport.
tovább a tárgyaktól
Sziasztok!
Ruhákkal van tele a felajánlások és kérések fal, meg felkiáltójelekkel ... nem vonzó.
Mármint nekem, most, megosztani, a játékos kis ötletemet.
Épp annak a társadalmi rétegnek ijesztő, aki felé a közösségi csoportokkal és az ügyekkel pedig nyitni akarunk.
Azon merengek, hogy mi lenne, ha tárgyakat komplett kiiktatnánk.
Belinkelhetjük az adhat-kaphat oldalt .. csencseljenek az emberek ott.
Vagy csak a ruhákat ... meg alap élelmiszert .. meg ilyeneket.
Vagy csináljunk külön listát neki.
Tehát a szívességek főlistában ne látszódjék ..
Hmm?
Komolyan gondolom.
Derűt,
István
---
Szeretett Mi!
Nagy öröm a sok hozzá(m)szólás, hála érte.
Semmiképp nem szüntetjük meg a kérést, ez most nem merült fel.
Bennem legalábbis.
-
Másrészt a tárgyakat sem választjuk külön, ehelyett inkább aktivizáljuk magunkat, és elkezdünk egyre több olyan szívességet rögzíteni, amilyet látni szeretnénk.
Hát hiszen így működik.
: )
Derűt,
István
-
p.s.
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=284308704990820&set=a.10696053939...
FIGYELEM, hozzászóláshoz, kapcsolódáshoz, közösségi részvételhez tagság szükséges – regisztráció 1,5 perc, megmértük. : )
Helyes
Helyes gondolkodas!
Amennyiben nem akarsz tobb usert latni a falon.
Ha a targyak felajanlasa/kerese megszunik, akkor kompletten az oldal 90%-a el fog tunni.
Szia István! Értem én....,
Szia István!
Értem én...., sőt!
Ugyanakkor azt hiszem, hogy inkább az arányok eltolódásával van a baj.
Bármiről legyen is szó -testi-lelki-szellemi szükséglet,-akkor lesz diszkomfort érzésünk, ha az arányok eltolódnak, nincs egyensúlyban a dolog. Ezért nem az a jó megoldás, hogy igen-nem reakciókat adunk ilyenkor, hanem az, hogy próbálunk egyensúlyt teremteni. Baromi könnyű leírni, és mondani, de nagyon nehéz megcsinálni. Mégis megéri, mert egy problémának ez a jó megoldása.
Én is érzem erősen amiről írsz, és zavar is, -de nálam például enyhíti azt, hogy sok felhasználóval személyes vagy levelező kapcsolatban vagyok, és így már nem csak a tárgyakat látom, hanem a kedvességet, barátságot, személyes értékeket is.
A másik ami erős érv szerintem, hogy a Föld kifosztása, a legnagyobb pazarlás, ha használható dolgokat nem adunk tovább, hanem kidobjuk. Ráadásul nagyon-nagyon gazdag és ostoba dolog, ha az, az emberek nem fognak össze, hanem elpazarolják az "újrahasznosítható" anyagi dolgokat .
Nem vagyok ellene annak amit írsz, mert egyre többször bennem van, hogy hozzászólásban beírjam, hogy EZ NEM SZÍVESSÉG, mégis igyekszem visszafogni magam, mert tapasztalom, hogy ennél sokkal árnyaltabb a kép. Hátha lesz valakinek jó ötlete.. Esetleg erősebben kellene hangsúlyozni magát a szívesség lényegét, vagy gyakrabban és erőteljesebben jelezni azt, hogy TANÚSÍTS ÖNMÉRSÉKLETET, vagy "gondold át, hogy szívesség-e amit kérsz?
Fontos amit írtál, hátha lesznek jó elképzelések.
Üdv: Emma
Kedves István és Emma, Ha egy
Kedves István és Emma,
Ha egy emberben felbukkan a szikra egyszer, hogy hadd tegyen valakiért valamit, az egy kulcsmomentum az életében.
Nagy segítség neki, ha van egy ilyen út, amit például ez az oldal teremt, ami teret ad ennek a belső indíttatásnak, hogy realizálódjon a világban a másnak való segítség érzése. Ha odaadja egyszer egy tárgyát, azáltal új tapasztalatokat él meg, új önmagát látja meg, hogy mivé változik ő ettől.
A másik oldalon, aki kér, az is bejár valamilyen utat. Az tény, hogy a szükség útján fennmaradni nagyon tiszta tudatot kíván, hogy ne süllyedjen el az ingoványosban, és tudja érteni, érezni, hogy mit jelent kapni.
Az ember szívességet akar tenni, ad egy ruhát. (mert úgy tud)
Az ember kapni szeretne egy ruhát, kér hát egy szívességet. Éreztek különbséget?
Szerintem nem kellene korlátozni mind a szándékot, mind a kérést.
Ugyan ki tudja megmondani, hogy mi a szívesség, és mi nem?
Két ember, ugyanazt a dolgot két különböző módon látja, tehát nincs olyan mód, ami által ezt be lehetne kategorizálni.
Ha az oldal arra hivatott, hogy a feltétel nélküli szeretet "tanítsa", akkor ne ehhez szabjon feltételeket.
Inkább mutassa meg azt is, hogy tenni kell valamit azért, hogy bármilyen kisiklott élet kimozduljon a holtpontról.
Tehát, ha korlátozni szeretnétek az elanyagiasodást, és nem szeretitek látni ahogy emberek már ide alapozzák a saját tehetetlenségükből adódó vegetálás fenntartását, akkor szerintem segítsetek ebben:
távolítsátok el a KÉRÉSEKET, lehessen csak adni, és arra reagálni a kérőknek.
Így az, aki csak kér, - és azt várja, hogy a világ majd megoldja az életét - az is megérti, hogy legalább annyit meg kell tennie, hogy nekiáll keresni a lehetőségek között, hátha úgy talál valamit, amit valaki szívesen adna, neki meg jól jönne.
Ezzel pedig akár már el is mozdulhat egy holtpontról.
üdv
Molnár Attila
Bocsi, hogy nem ilyen szépen,
Bocsi, hogy nem ilyen szépen, ahogy Te, de hozzászólnék!
És a kérés útja? Szerintem ez is fontos! Akkor tudom értékelni igazán, mim van, ha olvasom másnak mennyi mindene nincs!
Az az adok-kapok dolog nem biztos, hogy egy síkon működik (Mindegy, hogy tárgyi vagy sem!).... Mert adhatok itt, és kaphatok máshol... és fordítva! Miért lehetetlen, hogy az aki itt kér, máshol ad is!
És lehet, hgy itt tárgyat kér (bútort, ruhát, ennivalót...) és mondjuk szeretetet ad! A gyerekeinek, a családjának, a tanítványainak... Miért fontos, hogy itt is adjon?
Példa: Ha mondjuk 4 gyerekem van, 2 bölcsödés, 1 ovódás, 1 iskolás, van 3 műszakban dolgozó férjem... nagyszülők nincsenek, van albérlet, van kilátástalanság... itt kérek... Kapok. Kapok, és nem kell elmennem dolgozni, nem kell magukra hagynom a gyerekeket, nem kell mindenáron bölcsibe, óvodába adni. Adok nekik szeretetet, törődést, gondoskodást! Azért tudok a családomnak adni, mert itt volt valaki, aki adott ehhez itt tárgyat és ezzel lehetőséget, arra, hgy én is adhassak. Ha itt is adni akarok, akkor csak szeretetett, figyelmet adhatok, hiszen tárgyam nincs... Viszont akkor az időt azoktól veszem el, akik miatt kértem... Tehát nem tud megvalósulni a lényeg! A szívesség!
Vagy kap itt ruhát, mert neki kell egy ovódai ünnepre 134-es fekete szoknya, de a XXXL-es férfiruhát szívessen átveszi tőle a szomszéd bácsi...
És ha ezt az ötletet, hgoy
És ha ezt az ötletet, hgoy csak felajánlani lehessen kipróbálnánk májusban?
Egy hónap próbaidő ennek az ötletnek?
Szerintem az jó ötlet, hogy
Szerintem az jó ötlet, hogy csak felajánlani lehessen !
Ezek szerint szükség van egy
Ezek szerint szükség van egy listára mi mindenre is van szükség, ez lehetne akár olyan is, ahol nem látszódna ki mit kér csak egy lista lenne, ahol olvasható mi mindenre van szükség.
Aki felszeretne valamit ajánlani az megnézi a listát és ha van neki valamilye akkor azt felajánlja és akinek erre van szüksége az jelentkezik rá.
Jaj, ne! Zoli ne! Attila
Jaj, ne!
Zoli ne!
Attila írása nagyon félrevitt!
Gondold át: Akkor pontosan azok fognak tömegével jelentkezni a tárgyakra, akik eddig sem tudtak önmérsékletet tanúsítani, és tudod, hogy vannak mindig olyanok, akik ülnek egész nap a gép előtt, és ráírnak minden felajánlásra! Éppen ezért billen ki a dolog időnként.
Tudom, hogy mire gondoltatok ezzel a javaslattal, és jó is lenne nagyon, --csak tapasztalatból tudjuk, hogy elszabadulna a... hú, nem is mondom mi.
Példát írok: 1993, Elkezdtek csírában kialakulni segítő szolgálatok, és akciók. Egy ilyen kezdeményezés volt pl. az akkor még újnak számító ingyenes ruhaosztás. Rengeteg ruha volt, hely is, meghirdették nagy segítő szándékkal és szívvel. Az utolsó nap véletlenül kérdeztem rá, hogy van-e terv a lebonyolításra? Néztek ártatlanul, hogy miért kellene terv?, bejönnek az emberek, és elviszik amire szükségük van.
Eredetileg nem mentem volna, de megijedtem, így kimentem a helyszínre, hátha legalább ott sikerül elérni, hogy ne így legyen. Egy órával a kezdés előtt tömeg volt, rengeteg gyerekkel. Nyitás előtt már tudták a segíteni akarók, hogy baj lesz, de arra nem lehetett felkészülni ami történt. Szinte kiszakadt az ajtó, és taposták üvöltve egymást, de főleg a gyerekeket az emberek. Síró, őrjöngő massza lett pillanatokon belül. Nyomta befelé a tömeg magát, iszonyú pánik tört ki. Próbáltuk kihúzgálni a lábak alól az elveszett, síró kicsiket.
Nem tudom, bent mi történt,-végül a rendőrség fejezte be az egészet. Életemben először láttam pánikba esett tömeget, de amíg élek, nem felejtem el.
Az egész abból indult ki, hogy sokan jó szívvel segíteni akartak, -de nem gondolták át a módját, pedig ott is a többségnek valódi segítés lett volna. De mindig vannak kivételek, akik miatt tönkremehet a legjobb szándék is, és mindenki veszít.
Emma
Értem és ezt már kicsiben de
Értem és ezt már kicsiben de láttam, hogy milyen amikor pánik van, ugyanez van a tüntetésekkor, ezt nálunk tapasztalták elég sokszor az emberek a különböző háborúk és a 2000-ben levő tüntetésekkor.
Viszont voltak nagyon jó hozzászólások is a szívességgel kapcsolatban, mivel mindenkinek mást jelent a szívesség.
És minden korlátozás bizalom elvételt is jelent, szigorítással és büntetésekkel nem oldunk meg semmit, nézzünk körül a világban.
Találtam egy számomra nagyon tanulságos idézetet Márai Sándortól:
"Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség."
Viszont azért akkor próbáljuk meg a minimális tiszteletet az oldalon meg adni egymásnak azzal, hogy nem kritizáljuk a másikat negatív irányban az oldalon, nem itélkezünk.
Próbáljunk azért mértéket is tartani és ne jelentkezzünk mindenre, hagyunk másoknak is teret, nem tud mindenki a számítógép előtt ülni.
A Szívesség Kódex nem hiába lett kitalálva ezt is illendő lenne betartani.
A legfontosabb annyagi dolog számomra a tükör, este mikor belenézek akkor elszámolhatok annak a valakinek akit benne látok, még nem gyakorlom ezt rendszeresen , viszont amikor ezt teszem reggel másképpen ébredek fel.
Mindenki számára nem látok jó megoldást, forradalmárnak szoktam magam nevezni, de nem olyan forradalmár aki mindent és mindenkor megakar változtatni.
Bizalom forradalmár vagyok, aki hisz, bízik és szeret.
Volt már több szlogen is az oldalon, ami most talán ide illik:
JÓT S JÓL!
barátsággal
Zili
Jó ez a Márai, nekem is elől
Jó ez a Márai, nekem is elől van. Oké, akkor ideje átolvasni újra.
Köszi :))
Emmmmmmmmmmmmmmma
Honnan a Márai? Melyik
Honnan a Márai? Melyik írásából? Tetszik! Elovasnám a teljes szöveget!
Márai Sándor: Füves könyv - A
Márai Sándor: Füves könyv - A lelkiismeretről