Joós István a saját feladatáról

Szabó Lőrinc:
Harc az ünnepért

Magányom szétnéz, szól és szava büntet:

- Ahová én belépek, legyen ünnep,
térdeljen porba, ki hozzám beszél,
jó szavam: koldusnak vetett aranypénz,
örüljön, ki ellenségem lehet,
szivemben vad gőg a szeretet is,
örvénybe lépek józan, dacos ésszel,
nem fáj, ha tűzön éget a gonosz,
lesen felebarátom feleségét,
esti szeretőm délre feledem,
vagyok magamban és másban hontalan,
mindent tudok, aranyat s gyöngyöket
old fel boromban a gazdag jövő
és mindig győztes, mindig sérthetetlen
megmaradok magamnak, érthetetlen
magasság, melynek némasága ünnep.

Ahová lépek, mégis minden büntet:

letérdelek a köszönők elé,
aranypénzként őrzöm más jó szavát,
ellenségemet fölfegyverzem,
büszkeségem gyámoltalan bilincs,
koldusok közé viszem ágyamat,
menekülök a szúnyogok elől
és mindenkit magamban hurcolok,
semmit se tudok, fuldokolva szívom
a levegő képzelt pénz-tőgyeit,
elhúzódom a mulatók közűl
s némán esengek vissza a világba
és magamnak is mindig érthetetlen,
sohse leszek már többé sérthetetlen,
mert a vezeklés kívánt kínja büntet.

És így lett mégis, így lesz minden ünnep:

vak voltam már és dermedt zűrzavar,
s falba léptem, - s ajtót nyitott a fal!
S láttam, történnek néha jó csodák,
amikért élni érdemes, tovább
botladozni máson s magamon át,
egyszerre sírva s egyszerre kacagva,
emberi sorsom hálásan fogadva,
mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,
akkor szeret igazán, ha kifáraszt.
Vak voltam már, hitetlen zűrzavar,
s falba léptem s ajtót nyitott a fal,
nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák
s én boldogan botladozom tovább
idegen romokon s magamon át
s nem félek már, hogy újból elveszítsen:
két kezével egyszerre tart az isten
s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,

jobbja emel, és fölragyog az ünnep.

.. igen
TART

az Isten 

Születésnapi gondolatok…

Kövezzenek meg érte, de leírom, mert a fejemben motoszkál…

Jópár évvel ezelőtt olvastam a „Vidd hírét az igazaknak” című könyvet. Sajnos már nincs meg, kölcsön adtam…

Így most nem lapozhattam fel, de eszembe jutott, abban valami olyasmit olvastam, hogy a pusztában vándorló ausztrál bennszülöttek nem ünnepelték a születésnapot. Merthogy az évek múlnak maguktól, azért nem kell tennünk semmit. Azt viszont ünnepelték, ha valaki elért, megtett valami fontosat.  

Nem az embert ünnepelték, hanem azt amit létrehozott…

Azt szoktam mondani, hogy én nem tehetek arról, hogy mikor születtem és arrólse, hogy milyen envet kaptam, és ezt komolyan is gondolom.

A gyerekeim viszont  nem értenek egyet velem, de lassan majd leszoknak az ünneplésről.

A szóbanforgó születésnap egészen más! It a születésnap csak ürügy a találkozásra, hogy minél többen megismerhessük egyást.

Ezen túl ebben a szomorkás időben világban mindenkinek jól jön egy kis kikapcsolódás!

István meg  ezekhez adott egy apropót!

Én így értelmezem a ki sem mondottakat.