Ragyogás - Vers Nektek!

Hálám jeléül szeretném küldeni egyik versemet azért a sok szeretetért, amit Tőletek kapok. Köszönöm!

Ragyogás

Egy porszem vagyok ezen a Földön,

Kit olykor felkap a szél,

Vagy vihar repít magával

Az élet mezején.

Hadakozhatom, nem akarok repülni,

A viharos széllel tovább, tovább szállni.

De hiába minden, így hát engedem,

Hogy engem a szél utamon repítsen.

De közben álmaimat dédelgetem:

Hogy a pici porszemből egyszer csillag legyen.

Egy kis csillag, de ha felnézel az égre, láthatod:

A ragyogásnak ott fenn, én is része vagyok.

Nézz hát fel az égre, hol milliónyi csillag

fénye ragyog, és azt súgják: nálunk itthon vagy.

Bizsergető érzés, szerető ölelés,

Velük egy a szeretet, a szívdobbanás, a légzés.

Ez az egész Világ, s minden, ami való,

Tündökölhet, s fénye, az örökkévaló.

Milliónyi rezgés, melyet hajt a vágy,

S a hit, hogy:

Több vagy egy porszemnél, s egy csillagnál!

Hisz tudod, Te magad vagy

A Ragyogás.

/Oláh Krisztina - 2010. 12. 31./