játék, ami megőrzi benned a gyereket

Minden játék.

Játék minden.

És érdemes gyereknek maradni.

Ha játszol lehetőséged van kilépni a magad határaiból, vagy csak azokat kitolva szemlélődni. Mindent lehet benne, mert minden rajtad múlik és rajtad fordul meg. És még az is megeshet, hogy berzenkedsz még a gondolatától is, ami szintén jó, neked, ha megfejted önmagaddal szembenézve, hogy miért is nem vállalod magad így, mi az ami megrettent, felháborít.

Időnként ki kell ugranunk a kauzalitás, az ok - okozat börtönéből, mely szigorúan meghatározza mindennapi életünket. Kiugrani, kilépni, vagy ha mást nem lehet kitörni abból az meghatározottságból, a kényszerűségeinkből, ami megkötöz.

És a játék lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk magunkat mit miért teszünk, mindezt anélkül hogy túl sokat kockáztatnánk. A játék "mintha", úgy csinálok, teszek mintha az lenne, MÍMELEM az elképzeltet. Így azok a hatások amelyek játék közben érnek felismerések kell legyenek, azzá kell nekik vállniuk, semmiképp nem lehetnek veszteségek, nem maradandó hatásúak, ugyanis önmagunkról beszélnek elsősorban. Csak meg kell érteni a jelentésüket. Az összefüggéseiket.
Na persze, ha túljutunk már önmagunk megfigyelésén, a tapasztalhatóság már a játszótársról is beszél. Képessé válhatunk a játék által elfogadón értelmezni a játszótárs játékát, ezáltal betekinthetünk egyéniségének apró mozzanataiba, amit szeretettel szemlélhetünk. Így kerülhetünk egymáshoz egyre közelebb a játék által.

Azért írom ide ezeket a gondolataimat, mert az életemben ez a téma folyamatosan visszatér. Mindig épp akkor mikor a körülmények kényszerítőleg hatnak a komolyság irányába, amikor azt érzem ami történik tétje van ... Épp akkor, és éppen mindig ott váltam teljesen hasznavehetetlenné, önmagam árnyékává, ahol nagyon meg akartam a szerepnek, helyzetnek felelni. Pedig nem kell. Mert az merevvé tesz és egy idő múlva kikényszerülsz alóla vagy megbetegedsz tőle. És most már tudom, érzem, megtapasztaltam ilyenkor kell kiugrani a helyzetből. Játékosan felvállalva.
Bármilyen élethelyzetet érthetsz ezen, bármit behelyettesíthetsz (munkakörülményt, párkapcsolatot, szülő – gyerek kapcsolatot, stb.)amid épen van.  A saját életedből a kauzalitás, az ok - okozatiság börtönéből ki kell törnöd, vagy bele fogsz törni. Tapasztaltam, kitörtem, és jó,ez jó és csak így jó. Nekem.

Az ok - okozatiság megfejtése, a személyiségünk burkai és a reakcióink magunkra, a másikra, mind a gyermekkorunkba vezetnek vissza, melyek szigorúan meghatározza mindennapi életünket. A kiszabadulás, az elfelejtkezés,az átlényegülés, azaz a játék lehetővé teszi ezt, anélkül hogy túl sokat kockáztatnánk.
 A játék "mintha"-érzés. És így azok a veszteségek, amelyeket elszenvedünk felszínre kerülhetnek, de  nem maradandó hatásúak, mert a játék változtat. Téged és minket akik veled játszunk. És még akkor is, ha a játékon belül is óvatosak vagyunk és igyekszünk a kockázatot a minimálisra csökkenteni. De akkor a legtöbbet és leggyorsabban, ha beleadjuk magunkat, belefeledkezünk, feloldódunk benne.

A játék lényege a MINTHA és a MAJDNEM érzet átélése. Hogy úgy csinálunk mintha azok lennénk, vagy majdnem olyanok. Átlényegülés.   Benne bárki lehetsz és egyszerre önmagad legmélyét is megélheted.
Ahogy a víz ellentéte a tűznek vagy a szent a profánnak, úgy és olyannyira ellentéte a játék a mindennapi világnak és a mögötte rejtőző idegen, ismeretlen világnak.

Minden játék azzal kezdődik, hogy elhatárolja magát az adott világtól. Mágikus kört von önmaga köré. Körülkeríti önmaga terét, a játékteret.
Ez teremt benned, bennünk: újat. Irányt mutat magunkban és egymás között. Olyan érzet ez, aminek ha átadod magad fel – kiszabadít az adott körülményedből, gondolkodásodból úgy hogy önmagadhoz kontrollálatlanul visz közel.
Ha hagyod, ha rá mersz hangolódni önmagadra a játszótársakra és a játszótársak is rád, de még akkor is ha csak épp kilépve önmagadból hagyod magad vinni, sodorni. És semmit sem értelmezel. Így születik az összhang. Mindenki csak beleadja magát.
Kosztolányi Dezső is nagy játékrajongóként így fogalmazott:

A játék
A játék. Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.