Ezt jól megcsináltuk?!
24 éves vagyok,két csodálatos kislány édesanyja.A nagyobbik "váratlanul" toppant az életünkbe,mert bár sokat és sokszor beszéltünk a gyermekvállalásról,és már 2éve jegyben jártunk,megegyeztünk,hogy még pár évet várat magára a baba-dolog. Aztán,egyszer csak villámcsapásként ért a hir,hogy várandós vagyok.Nem estünk kétségbe,boldogok voltunk,édesanyám is biztatott,simán megoldjuk az anyagi részét (is).20 évesen szültem meg a nagyobbik lányom,addigra össze is házasodtunk,épp hogy befejeztem az iskolát (érettségi utáni okj-t).Férjem dolgozott,én meg gyesen voltam,vagyok.
Telt az idő,itt éltünk édesanyámmal és testvéreimmel egy nagy házban,nem túl tágasan ugyan,mert csak egy 20m2-es szobánk van,de jól megvoltunk.A férjemnek jó kilátásai voltak munka területén,sok ötletünk és reményünk volt a különköltözésre is,minden "klappolni" látszott,igy belevágtunk a kistestvér dologba,mondván jobb is,ha kicsi a korkülönbség,és úgyis kettőt terveztünk összesen.Gondoltuk,igy egyszerűbb is ha egyszerre vagyok itthon a kettővel.És később,ha dolgozni kezdek,őszintén mondhatom,hogy nem tervezek gyereket,nem esek teherbe fél év után (mint sokan mások). Egy szó,mint száz,megszületett a kicsi lányunk,2 év 5hónap lett kettejük között.Sajnos,a munka-és vele a sok más lehetőség is szertefoszlott,a férjem az egyik nagy áruházláncnál dolgozik,alkalmazottkánt a zöldségosztályon.Én meg itthon vagyok a most 15hónapossal.
Anyagi helyzetünk sose volt túl fényes,sokszor segitségre szorultunk az évek során.Leginkább édesanyám támogat minket.Sokan élünk együtt,és a rezsi igen magas,négyünkre kiszámolva kb.71000Ft havonta,ehhez jön még az ennivaló,pontosabban jönne,mert hogy általában 75e Ftot tudunk odaadni a közösbe,a többit a többiek fedezik,ami a családiból és árvasági segélyekből van,merthogy félárvák vagyunk.Bár szerintünk a fogyasztásunk koránt sem ennyi,és ételt se sokat fogyasztunk (lányom az oviban eszik amit mi fizetünk,én meg eléggé le is fogytam az utóbbi időben,a kicsi se fogyaszt sokat),az hogy csak ennyit tudunk adni,folyamatos vitákat és feszültséget generál.Párom ha tud fusizik,az is megy a közösbe,de az nem sok.Én egyenlőre nem dolgozom,pici is még a kisebb,messzi is a bölcsi,és ráadásul folyton beteg,nincs jóformán egy teljes hét se,hogy ne lenne baja.(Valószinűleg valahol szűkület van a légutaknál,még nem tudni hol,mert nem tudták megtükrözni eddig,mivelhogy mindig beteg,talán jövő héten sikerül....bár most is köhög csúnyán.)Igy pedig egy munkaadó se tűrne meg.Szóval,én kiestem mint kereső,egyenlőre.
Férjem és anyukám sose voltak tökéletes harmóniában,de az évek múlásával kifejezetten rosszba lettek.Folyton azt hallgatom,mit csinál rosszul,miért igy viselkedik,stb. Nehéz elviselni a feszültséget,ami kettejük közt van,én fogom fel mindkét oldalról a szitkokat.Nem állhatok ki közülük,mert annak rossz vége lenne...
Egyre nehezebb az élet,egyre kevesebb dologra van pénz,azt se tudom,ki tudom-e fizetni az oviba az ebédet.Felőröl a tehetetlenség érzése,nem tudok mit kitalálni.Persze,azért a toppon kell maradni,mivel én tartom fejben a dolgokat,a vásárlás,főzés,takaritás a sok emberre,a gyerekek... Egy időben eljártam kocogni,az jó volt,de mivel csak kinai cipőre futotta,az utolsó két alkalommal már jól megfájdult a lábam,szóval ezt szüneteltetem vagy 2-3hete... Ráadásul édesanyám se birja,hogy folyton segit,amit 100%osan megértek,és tudom,hogy hálával tartozom neki,amiért sokat segitett,mégha sokszor sok fájdalmat is okozott menet közben. Szeretné,ha végre elköltöznénk,nemcsak az anyagi vonzat miatt,hanem mert már terhükre van a gyerekzsivaly,a gyerekjátékok,egyszóval minden,ami egy gyerekkel jár.Anyám örül,hogy végre minden gyereke felnőtt már,nem hiányzik neki a zsongás.a testvéreim meg fiatalok,nekik azért teher gyerekkel lakni. Nem mondom,tényleg megértem őket,a baj csak az,ahogy közvetitik felénk az egészet.Sokszor nagyon megbántanak,durván viselkednek.Feltételezem,úgy vannak vele,ha nem érezzük jól magunkat itt,hamarabb lelépünk...És le is lépnénk,de még menniyre! El se tudom mondani,mennyire utálom ezt a helyzetet,utánuk is takaritani,rájuk is főzni,vásárolni,csak azért mert én ugyis itthon vagyok!Semmire nincs időm,nincs magánéletünk,semmiségekért is veszekszenek a kicsikkel.
A baj csak az,hogy sehogy se tudunk tovább lépni.Sokat agyaltunk már,de pénz hiján nincs semmi lehetőségünk.Ha nagyon spórolnánk,még csak-csak ki lehetne fizetni a rezsit és ételt olyan 80eFt-ból valahogy,de ennyink lenne rá összesen,a meglévő hitel,az ovi,stb. kiadások mellett.És akkor még nincs bérleti dij,vagy közös ktg. Ingyen lakhatást meg nem osztogatnak,főleg nem 4fő részére.Nem tudom,mit csinálhatnék,de felőröl ez a helyzet.A jelen helyzetben félő,hogy anyám egyszer csak gondol egyet,és utunkra bocsát,és akkor nincs mit tenni,nincs hova menni.Nincs egy rokon,ismerős se,aki segitene.A legrosszabb a rosszindulat,ami árad felénk.Amikor hozzánk vágják,hogy minek kellett két gyerek,meg hogy oldjuk meg valahogy.Persze,igazuk van,minek a gyerekek...csak nem értem,hogy mondhatják ezt igy,mikor ismerik őket?És az a sok család,ahol minden adva volt,és most nincs semmilyük a válság miatt?Más is kerül rossz helyzetbe,mi se igy terveztük,nem a semmire számoltunk.
Barátaim nincsenek,az évek során mind elkoptak,mivel sose volt pénzem vonatjegyre sem,ahogy nincs a mai napig se.Ismerkedni nem merek,mert akármilyen jót beszélgetünk,hiába minden,ha kibukik,hogy anyámékkal lakunk (azaz anyukámmal és a testvéreimmel),rögtön fordul a kocka,látom az arcokon a változást.Tegnap az ovis anyák napján már ott tartottam,hogy köszönni is aligtudtam a többi szülőnek,annyira elmondhatatlanul rosszul éreztem magam,amiért én nem tudok "önálló életet"felmutatni. Pedig mindenki odavan,mert az én kis Lucám a legokosabb az egész csoportban,és az egyik legtehetségesebb rajzoló...Azt mondják,látszik,hogy milyen sokat foglalkozok vele,és hogy az ilyen ritka manapság. De mit ér az egész,ha közben meg ilyen ellenségesek mind?
Soha,egyetlen pillanatig sem bántam meg egyik gyermekemet sem,ők a legcsodálatosabb dolog az életemben! De sokazor annyira összetörtnek érzem magam,hogy félek,nem tudok olyan jó édesanyjuk lenni,amilyen szeretnék... ...
szia
Újraolvasva az írásod megakadt a figyelmem egy részen, a végefelé:
"ha kibukik, hogy anyukádékkal laksz, látod az arcokon a változást..
az ovis anyák napján: rosszul érezted magad, mert nem tudsz önálló életet felmutatni..
mindenki odavan, mert a te Lucád a legokosabb--de mit ér az egész ha közben meg ellenségesek? "
Van egy olyan érzésem, hogy a világ reakcióit talán kicsit túlreagálod.
Azt írod: Látod az arcokon A VÁLTOZÁST.
Tudod, hogy milyen változást is látsz pontosan?
Nem lehet, hogy csak így szól helyesen: amikor megtudják, hogy anyámékkal lakunk, változást látok az arcokon. ..és akkor az mit is jelent?
Miből gondolod, hogy bárki is lenéz téged emiatt? Miért gondolod, hogy még ha egy esetleges semleges beszélgetés közben valaki ezután a pont után "elfordul" is (már szó szerint ) akkor az valamiféle neked címzett támadó üzenet?
Lehet, hogy pont kifogy a mondandóból, vagy lehet akár, hogy valóban ez az információ hat rá, de nem lenézővé teszi, csak esetleg mondana valami okosat, de nem tud.. Lehet, hogy látja rajtad a dolog kimondásánál, hogy ez téged mennyire zavar, és ettől zavarba jön, és elfordul.
Mindenki odavan... de mit ér az egész, hisz ellenségesek? Ez meg pláne.. :)
Elismerően nyilatkoznak rólad, hogy milyen ügyesen és sokat foglalkozol a gyerekkel, és közben meg azt képzeled róluk, hogy utálnak???
Nem érzed úgy, hogy itt te teremtesz magadnak nem létező mumust? (vagy bolhából elefántot?)
A világ azért jobbára jóindulatú dolog.
nem lehet, hogy inkább csak téged zavarnak ezek a dolgok annyira, hogy már túlcsordul rajtad és ezért kivetíted a világba, és ezt magyarázod mindenbe, amibe csak lehet?
A saját körülményeidet vagy fogadd el, vagy változtass rajta. Egy dolog biztos, ha a lelked mélyén vívódsz rajta, miközben nem mered/tudod megváltoztatni, azzal nem lesz jobb se neked, se másnak.
Tégy egy próbát: próbáld meg úgy értékelni a helyzeteidet, hogy amikor legközelebb ér egy embertől ilyen benyomás, akkor próbálj kicsit azon gondolkodni, hogy vajon Te mit értesz félre a másik ember mondandójában/reackiójában, hogy ezt támadásnak éled meg?
Én magam sokszor követtem el ezt a hibát az emberi kapcsolataimban. Biztos azért is akadt meg a szemem rajta. De többnyire rá kellett jöjjek, hogy nem a világgal van a probléma, hanem velem, ahogy én látom.
Kedves Attila! Igen
Kedves Attila!
Igen elgondolkodtató,amit irtál erről a dologról,és nem kételkedem benne,hogy sokszor túlérzékeny vagyok a visszajelzéseket illetően.Volt egy-két "igazolt"rossz tapasztalatom,és lehet,hogy emiatt a többi ártalmatlan esetre csupán rávetitem a mumusaim? LEHET.SŐT.Biztos sok ilyen is van.
Igyekszem megfogadni a tanácsodat,és kivülről ránézni a helyzetekre...Aztán,meglátjuk mire jutok magammal.
Köszönöm a segitő tanácsokat,komolyan gondolom,hogy megpróbálok állitani magamon fejben,hisz minden ott dől el,ezt már más kapcsán magam is tapasztaltam.Csak,tudod,tudjátok,nehéz,amikor az ember olyan egyedülinek és kicsinek érzi magát...Köszönöm,hogy adtok egy kis pluszt,egy impulzust,egy gondolatot... Törődést,igy ismeretlen ismerősként is!
... ...Köszönöm :) ... ...
Szeretettel: Viki
EZT JÓL MEGCSINÁLTUK.....
Attila :) Nagyon okos gondolataid vannak.Tényleg,Nézőpont kérdése minden.Az is igaz,hogy a másik ember a tükör a számomra,mégpedik azt mutatja,én milyen vagyok,bnnem mi lakozik,.....stb stb
Az is biztos,hogy mikor már úgy mond( magunkból helyzetünkből) elegünk kezd lenni,mikor túlcsordul a pohár,akkor a fájdalom a szívünkben,van már akkora,hogy éppen nem a jószándékot érezzük,hanem agyunk átformálja,és azt mondja nekünk: agyon jól látod,az életed egy romhalmaz és ezt látod mindenki látja is Rajtad!...
Ezt az agyunk teszi velünk,mégpedig a régi jól elásott sérelmeink(amiken nm tudtunk túllépni!),miatt,azonnal bekapcsol,mint egy számítógép,egy hasonló velünk történt szituáció kapcsán..
Ezért írtam előző egyik kommentben,nézd egyszer ezeket a dolgokat mint egy filmet,mintha nem is Neked,nem is hozzád szólna,csak egyszerűen látod,mert ott van előtted,és mindjárt nem tud az agy bekapcsolni,teljesen másként fogod értékelni akkor a stitut,és önmagad is sokkal boldogabb leszel,mert nem kapod állandóan már az agyad általi visszaigazolást: lám már k is tudják,látják,.....stb stb
Vagy olyan intelligens,érzem ezt Rajtad,hogy legalább kipróbálod,így tekinteni a környezetedet,független attól,hogy elhiszem,hogy ez a fájdalom,ami Benned van,valódi és meg is történik....Viszont mindig minden esetben én döntök!!! ehát én döntöm el azt is,hogy eztbefogadom-e vagy csak tudomásul vszem: van ilyen is,de ez nem az enyém,és átlépek ezen.....
Mit gondolsz erről Wicky?
Szép napot és jó filmzést a jövőben
szeretettel
Márti
EZT JÓL MEGCSINÁLTUK.....
Wictorya!
Már a neved is azt jelenti: GYŐZELEM.....!
Most is azt mondom,írjál!!! Még mindig azt gondolom,mit gondolom,TUDOM,HOGY KÉPES VAGY ERRE!!
Ugyan így mint mikor gondolsz egyet,és ide,ebbe a fórumba írsz.Amilyen gondolataid jönnek,azokat (ha lehet),azonnal írd le,bár mi ami éppen a gyermekkorodból,vagy a a napi eseményekről eszedbe jut! Nem baj,ha nem sorba jönnek gondolataid,csak írjál....Aztán,mikor úgy gondolod,hogy mindent kiírtál magadból,majd rendszerezed,időrendi sorrendbe!
Amikor mi egy könyvet olvasunk,az már jgy van rendezve,azt már szerkesztették,de nem azt jelenti,hogy időrendi sorrendbe lett leírva ,hisz nem feltétlen jönnek a gondolatok,sorban.....
Wicky! Nagyon,fontos,amit most mondok,és ez érvényes,bár mi is amibe bele kezdessz,ami a gondolatodban megfordul) de jó lenne ezt vagy azt csinálni!)
NEM FOG SOHA MEGVALÓSULNI,HA VÁGYSZ VALAMIRE,ADDIG,AMIG MEG NEM TESZED AZ ELSŐ LÉPÉST AZON AZ ÚTON!!!
Ezt Neked kell megtenni,mert senki helyetted nem tudja!
Amíg nem ezt tesszük,addig csak álmodozunk.Az álomból akkor lesz terv,amikor a célunk felé megtesszük az első lépést! Csak ennyi,az első bátor lépés,aztán az élet,eléd hozza azokat a dolgokat,személyeket,akik ebben Neked segítenek!!! EZ BIZTOS! De csak akkor,ha Te teszed meg hozzá ezt a bizonyos első lépést Tudd képes vagy rá! (nem azt mondom könnyű,hanem azt győzelemre születtél!!)
Azért bántanak,mert Nekik csak álmaik vannak, de bátorságuk nincs! Neked minden adottságod meg van hozzá,hát akkor törjük le az önbizalmát,nehogy Neki jobb legyen mint nekünk,akkor adjunk Neki olyan elfoglaltságot,ami közben sem ideje,se gondolata ne legyen a célját elérni,mert akkor mi lesz velünk??
Na erre gondolj,amikor nem teszel lépéseket önmagad felé!
Félre ne érts,nem azt mondom,hogy a környezeted gonosz,csak azt,hogy gyarló,mint oly sok ember,aki egész életében csak az álmodozásra volt képes,de elindulni,sosem,és mindenki más hibás volt ebben,csak maga nem....Te nem ilyen vagy,úgy hogy indulj el,tedd meg az első lépést Őnmagad felé,és az Isten megjutalmaz ezért......
szeretettel
Márti
Köszönöm! Egészen
Köszönöm!
Egészen megérintett,amit irtál (és kicsit megdöbbent a határozottságod Velem kapcsolatban...) A gondolatod az irásról meglepett,nem is tudom teljesen eldönteni,hogy értetted,hogy jót tenne nekem,ha kiirnám magamból,vagy esetleg mások számára is elérhető formába,önéletrajzi regényként gondoltad?
A lényeg azt hiszem,bizonyos pontig ugynaz,az emlékeken keresztül másképp látni magam és a helyzetem,és mélyiteni az önismeretem...vagy tévednék?
Szeretettel: Viki
Kedves Viki egyutt erzek
Kedves Viki egyutt erzek veled ( nagy csaladbol szarmazom en is ) es voltam hasonlo helyzetben is.Bar nekem anyum szerette a parom de a tesoim nem annyira.De most nem is ez a lenyeg.Van megoldas a helyzetetekre harmat is tudok bar mind harom idoigenyes ;( az 1. olyan otthon amit az onkormanyzat es csalad segito intez es a paroddal egyutt tudtok koltozni 1 evig csak a rezsit kell fizetni.itt pesten tudok ilyen helyet csak nem tudom pontosan hogy lehet bejutni.a 2.lakas palyazat.a 3.voroskereszt.
A Hugomnak akkor meg csak egy
A Hugomnak akkor meg csak egy gyermeke volt de elmondta hogy anyukamnal lakik kicsi a hely es a batyaim kozul is paran meg otthon laktak.voroskereszt segitett nekik lakast talalni es egy evig fizettek nekik a berleti dijat,hogy tudjanak sporolni. sikerult lakast is intezzenek az onkormanyzat altal.Es mivel beteges a gyermeked lakas palyazatnal ez elonynek szamit. javasolnam kerj itt a szivesseg oldalon hozzaerto segitseget,hogy elmondjak neked mi a menete a dolgoknak.mijen papirokat kell beszerezni.udv cino
amennyire itt a szives
amennyire itt a szives tarsaimat sikerult meg ismernem biztos vagyok benne hogy anno sokan vegigjartak ezt az utat..erdemes lenne kerdezoskodni toluk is;) Nagyon remelem,hogy ezeltal mar nem latod annyira kilatastalannak a helyzeted..am ha gondolod mivel tolem nin messze ez az otthon megkerdezhetem hogyan lehet bekerulni hozzajuk es ha adsz egy cimet az ott esetleg kapott papirokat szivesen elpostazom neked.legyen szep napod puszi cino
köszönöm
Szia!
Először is,köszönöm a biztató szavakat :)
Sajnos,önkormányzati lakásra nem vagyunk jogosultak,ezt az utat már végigjártuk párszor.Van részem apai örökségként a házban,amiben élünk,ezért nem adnak szoc.lakást. A Vöröskereszthez nincs kapcsolatom...
Szivesen veszem,ha érdeklődsz Nekünk,ahogy azt felajánlottad!Hátha pont ez sikerül... Ha szerzel papirokat,megadom a cimem,örülök,hogy segitesz! :)
Üdvözlettel: Viki
Ezt jól megcsináltuk.......
KEDVES WIKTORYA!
CSAK EGY MONDATOT MONDOK: IRJÁL.......
Irjál könyvet az életedről,majd folytasd a mostanival,!!!!! Minden adottségod meg van erre!!! Még egy..... Jól jegyezd meg,mert fontos!
Nem azért bántanak otthon,mert útban vagy,(hisz nagyon is jó a többieknek,hogy hamupipőke elrendez mindent!),hanem épp ellenkezőleg!
Azért,mert ennyi bántás ellenére Ti együtt vagytok,Te képes vagy ,Te erős vagy, a gyermekeidet szépen egyengeted..és sorolhatnám!
Tudd képes vagy írni is,és ez lesz a Ti sikeretek,CSAK KÉRLEK IRJÁL!!!4
SZERETETTEL
Márti
igen
igen, ajnos sok olyan ember van, akit zavar az, ha a másik ügyes, talpraesett, élelmes, leleményes, szorgalmas, stb, mert irigyli tőle azt az erőt és energiát, azonban ez ne tántoritson el, mindig lesznek irigy és áskálódó emberek.....
Köszönöm
Sziasztok!
Szeretném megköszönni a biztatást,az épitő hozzászólásaitokat,az inspirációt :)
Komolyan,ez nagyon jól esett,hogy van aki ismeretlenül is támogat,időt szakit rám,hacsak pár kedves mondat erejéig is...
Köszönöm mindnyájatoknak!
Viki
FÓRUM
Kedves Viki!
Ha van interneted - és úgy látom, van- , érdemes szétnézni, mert sok kifejezetten baba-mama oldal, gyerekneveléssel kapcsolatos oldal van. Ezekhez az oldalakhoz általában fórum, csetszoba is kapcsolódik, így ha elkezdesz olvasgatni, irogatni, hamarosan látni fogod, hogy nagyon sok anyuka küzd hozzád hasonló problémákkal és hogy van kiút.
Nagyon sok erő kell ahhoz, amit csinálsz, na dehát mi menne egyből mint a karikakacsapás? :-) Emberek vagyunk, hibázunk, hozunk jó és rossz döntéseket, vannak nehézségeink, azonban ez nem veszít emberi mivoltunkból.
Kitartást kívánok és bízz magadba, szeretettel : judytta
Kedves Viki! Dehogynem! Te jó
Kedves Viki!
Dehogynem! Te jó Anya vagy!!! (Mint ahogy ezt bizonyítják az óvodai visszajelzések.)
Töbiekhez hasonlóan én is bíztatnálak...
Hogy sokan éltek együtt, arról nem tehettek.Ilyen miatt ne legyen kisebbségérzésed más Anyuka, meg más ismerősök előtt. ....Nem jó állapot, de bármikor jöhet valami lehetőség a különköltözésre. Munkalehetőség vagy más lakhatási lehetőség.
Megértem az elkeseredettséget, mert nap, mint nap nehéz lehet feszültségben élni...
Mielőbb javúljon a helyzetetek!
Stella
inspiráció
Kedves Viki!
Merd elhinni, hogy csodálatos az életed és örülj ennek, ezt lássák mások is és aztán, ők fognak hozzád fordulni tanácsokért mitől van ennyire jó kedved és mitől vagy ennyire boldog.
Lehet, hogy még nem tudsz róla viszont gyermekeid által beköltöztél saját Boldogságfalvádba.
Számomra saját Boldogságfalvám a legcsodálatosabb hely, mindenkinek más milyen.
Segítenél e nekem?
Rügymosoly :)
Zili
Kedves Viki! Soraid arról
Kedves Viki!
Soraid arról beszélnek nekem, hogy csodálatos édesanya VAGY !
Gyermekeid jóllétét tartod elsődlegesen fontosnak, s ez így is van rendjén, hiszen NŐ vagy,
s nem is olyan régóta éled meg azt, hogy
beléptél az ANYASÁG beavatásába, gyermekeid lettek.
Ez fontos most az életedben, s a kicsiknek is arra van szükségük, hogy a magad teljességében légy jelen.
A nehézségek, amik ennyire szorítanak titeket irányt adnak valami felé.
Benned sok olyan nyílik meg általuk, amelyeket a későbbi életed során használni fogsz.
Lásd benne azt, hogy fejlődik a probléma megoldó képességed, a szervezői éned, rengeteg dolgot tudsz fejben tartani is stb.
Sok generáció lakik nálatok egy fedél alatt, s hidd el, a körülményeitek is megoldódnak.
Édesanyádnak is tudsz segíteni, figyelemre van szüksége, s ha ezt megkapja elcsendesedik.
Azt írod sokat "agyaltatok" már gyermekeid apjával, én arra bíztatlak, hogy fordulj a védőnőkhöz, s egyébb tanácsadói szolgálatokhoz is, mert biztos vagyok abban, hogy közel van hozzád a megoldás, a kiút ebből a helyzetből.
Oviban, bölcsiben is találhatsz segítséget. Az édesanyák néha összefognak, s a gyermekek szeretnek ovin kívül is találkozni.
Talán van olyan anyuka, aki szívesen látja néha náluk gyermeked egy-egy órára ovin kívül is.
Talán akad valami olyan munka is, amit ezidő alatt elvállalhatsz, de nem utolsó sorban ez időt esetleg magadra is fordíthatsz..
Az ami anyák napján végig futott benned, gondolataid csapdája.
Az, mit hiszel magadról nagyon fontos.
Lépj ki abból.
Hidd el találsz barátokat is, talán lehet, hogy épp itt, ezen az oldalon, ebben a közösségben.
Ki tudja ?
Szerintem mérföldnyit tettél meg (akkor amikor leírtad ezt a bejegyzést),
hogy lássanak, s feléd fordulhassanak a segítő szándékú emberek :)
Azt látom, hogy belevaló, kedves, szeretni tudó NŐ vagy, s csodás anya, s jó gyermeke is az édesanyjának, s szerető párja gyermekei apjának.
Nincs semmi amiért ne nézhetnél az emberek szemébe.
Köszönöm soraid.
Szeretettel kívánok neked minden jót !
Andrea
Kedves Viki, Egy percig se
Kedves Viki,
Egy percig se érezd rosszul magad, mert nem tudsz felmutatni semmit. Attól Te még igenis ÉRTÉKES ember vagy.Aki azért barátkozik Veled, mert saját lakásod van, azt jobb elengedni. A hétvégén engedtem el egy 26 éve tartó "barátságot". Mindig csak én adtam, adtam. Belefáradtam. Kell másra az energia.
Sokáig én is szégyenkeztem az úgynevezett barátaim előtt, hogy nekem 31 évesen semmim sincs. És? Nem én vagyok ezzel egyedül. Hidd el sokan élnek máról holnapra MAgyarországon.
Minden rossz után csak jó jöhet és jön is. Évekig mondogattam magamnak, amikor összeomlottam a munkanélküliségbe, pénztelenségbe...a végén már nem hittem benne. De jött. Már látom az fényt.
Van két kis csodád, ők a legfontosabbak az életben.
Mosolygós estét :)
Móni
Szia Viktória! Egyrészt
Szia Viktória!
Egyrészt együttérzek, másrészt hiszem, hogy valami csodálatos lehetőség is rejtőzik valahol a helyzetetekben – tapasztalom, hogy szokott lenni.
Van bármi, ami Lelekesít, különösen a Társadat ... amivel nem foglalkoztok, amit nem csináltok, nem gyakoroltok, mert nem látszik hogy hogyan lehetne belőle megélni .. ? .. tapasztalatom hogy épp ENNEK energiát andi hoz mégis változást az élet megélhetést érintő területein is.
Mint egy egészséges mag. Elültetni, locsolni, szeretettel gondozni, kitartani .. és bizonyosan hoz valamilyen termést, ha nem is látszik most még, hogy mi az.
: )
?
Szeretettel?
István
köszönöm
Kedves István!
Az biztos,hogy a gyermekeknél és a kényszernél kevés nagyobb hajtóerő van.
Hogy mi lelkesit minket? Férjemet a zenélés :) Ezért is kapunk eleget,minek az a gitár,minek jár el olykor zenélni a barátaival...Sajnos nem tud rá annyi időt szánni,amennyit szeretne,sokat utazik ahogy bejár Pestre,napi 3-4óra. Ez jutott elsőre eszembe a lelkesedését illetően.
Én személy szerint úgy vagyok vele,hogy több minden is érdekel,de valahogy semmiben nem tudtam még annyira elmélyülni,amennyire érdemesnek tartom rá - ennek leginkább a szabadidő-hiány az oka.Nincs aki vigyázzon,csak néha is a lányokra,ha meg velük vagyok,egy mondatot se tudok elolvasni rendesen,nemhogy mást csinálni.Nem panaszkodom,ne érts félre,tudom,ez egy ilyen korszak!Később majd visszasirom,hogy körülöttem nyüzsögjenek,amikor már dolgozom,vagy amikor már kiskamaszként annyira le akarnak rázni magukról.
A másik ilyen jellegű 'szivfájdalmam' a tanulás...Sok minden érdekelne,mint szakma,és nagyon szivesen is tanulnék,de manapság nem egyszerű iskolába járni 24évesen,leginkább ehhez is pénz kéne,ami meg ugye,nincs.Egyenlőre kivárok,hátha adódik lehetőség,meglátjuk.
Idővel beérnek a dolgok,csak győzzük kivárni,nem igaz? :)
Örülök,hogy irtál,segitett kicsit,hogy jobban érezzem magam,köszönöm! Rám férnek a pozitiv gondolatok,kicsit össze kell szednem magam fejben,megingott a máskor oly stabil optimizmusom egy ideje,és ez piszok érzés...
Szeretettel:
Viki
Kedves Viki! Olvasgattam a
Kedves Viki!
Olvasgattam a biztató, erőt adó leveleket.
Az is nagyszerű, hogy idetaláltál hozzánk. Ezeken az oldalakon mindenki megkapja a maga "mankóját"
Fantasztikus vagy!
További sikereket kívánok.
Szeretettel:Mari :-))
-------------------------
KEDVES VIKTORIA NE ,ÉREZD MAGAD ROSSZUL ,FITALON LETTÉL ÉDES ANYA,, SEMMI ,GOND NINCS VELE ANNO 23 ÉVESEN 3 GYERMEKES ANYUKA VOLTAM SOK ,NEGATIV MEG JEGYZÉST MPOFONOKAT KAPTAM TOJTAM MÁSOKRA ,VÉLEMÉNYÜKRE, GYEREKEIM ,SZÉPEN JÁRTAK ,PÁROMAL 15, ÉVE VAGYUNK EGYÜTT SOK NEHÉZSÉG .VOLT ,EL VESZTENI .HÁZUNK ,GYEREKEK ,MINDIG ERÖT ADNAK KI TARTÁSRA,ERRE ,BIZTATLAK,KEVÉS PÉNZEL IS LEHET BOLDOG EMBER.NEM ,MINDIG LUXUS ,DOLGOK FONTOSAK,SZERETET ,ÖSSZE TARTÁS ,MI ,IS VOLTUNK ,ABBA HELYSZETBE ,SZÜLÖKNÉL ,LAKTUNK,32 ÉVESEN ,NEKEM SINCS TÖBB MINT 4 GYERMEKEM,.KIVÁNOK ,GYEREEIDHEZ ,SOK ÖRÖMÖT,HIDDEL ,NÁLUK NAGYOBB ,VAGYONRA EMBERNEK ,NINCS SZÜKSÉGE,EGÉSZSÉG.....