Munka, mint ünnep? ... Igen! : )

Joós István képe


Szeretett Mi!

A munka ünnepének estéjén nagy szeretettel osztok meg pár gondolatot, melyeket saját tapasztalatok árán tanultam, de kísérőként egyre több ember életébe belelátva immár általánosítani is merek:  

a)
A munka igenis lehet öröm – olyan tevékenység tehát, amit szeretek, amit valóban szívvel lélekkel ünneplek nem csak május elsején, de minden áldott nap. Az igazán nekem való munka olyasmi, amiért folyamatosan a hála állapotában vagyok, hogy micsoda hatalmas kegyelem, hogy ezzel foglalkozhatom itt a Földön. ... meggyőződésem, hogy minden ember számára VAN ilyen tevékenység.

b)
Sokaknak mégsem öröm ma a munka. Hogy azzá legyen, változtatniuk kell, amihez hatalmas bátorságra van szükség, mert mindig bizalmon alapuló, A látszólagos bizonytalanság FELÉ tett lépés kell hozzá – amit legtöbben a fizikai valóságunkat érintő válság mélypontján tudunk csak végre megtenni, azaz sokak számára még sötétebb lesz, mielőtt a pirkadat érkeznék ... másképp: nem érkezhet a pirkadat, míg el nem fogadom ezt, meg nem adom magamat, míg nem lépek a félelmeim titkai felé.  

c)
Ráadául a döntés egyedül a miénk. Senki nem hozhatja meg helyettünk, és bár külső jelek gyakran vannak, de a legjobb irányt mégis a csendes, nyugodt, belső hang súgja – külső segítség pedig csak a meghozott döntés ÉS felvállalt időszerű lépés UTÁN érkezik. ... Akkor biztosan. Tanusítom. ... tehát "nem elég" dönteni, ki is "kell" állni a világ elé azzal, amire jutottam, felvállalni, mégpedig tettekkel ... Lépve. 

... eddig a "rossz" hír.

A jó pedig, hogy a változtatáshoz mások tapasztalataiból, mások őszinte önfelvállalásából, mások elfogadó támogatásából sok erőt lehet meríteni, és egyre több ember van, aki ezt adni képes, mert már maga is átment hasonlón. ... Nem. Ők sem készek, csak ilyesmi tapasztalatuk már épp van. ... Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, de ez nincsen így. Hamar kiderül, hogy nagyon hasonló kihívásokkal állunk szemben.

... hamar kiderül, AMINT beszélni merünk róluk.

: )

Alább további pár tanulság, a serpa szolgálat mindennapjaiból: 

1. Kivétel nélkül mindenki dédelget egy álom tevékenységet, mármint tudja, hogy mit szeret leginkább csinálni, amit magában nem is tekint munkának, éppen ezért gyakran még együtt is nehéz rátalálni.

2. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenki más is jó abban, ami nekem könnyen megy – holott épp nem. A legjobb nem abban vagyok, amit vér és verejték közepette tanulok. Ellenkezőleg. A legjobb abban vagyok, ami már a homokozóban is játszi könnyedséggel ment.

3. A tehetségem, tálentumom, az engem lelkesítő tevékenység felismeréséhez nagyon hasznos a fát gyümölcséről elv. Tehát, ha tetteim eredményeit vizsgálom. Mi az ami rám és a Világra is jó hatással van? Mi az, ami nekem és másoknak IS örömet okoz?  

4. Másrészt NEM a célt kell megérteni. Nem kell ma rájönni, hogy ki is vagyok – nem lehet. A ma időszerű LÉPÉS a lényeg, ami mindig látszik, és elvisz a következőhöz. ... az első dombon túl pedig lehet, hogy a hegycsúcs helyett a hűs tó felé megyek mégis inkább tovább. ... De ez csak OTT derül ki. ... azaz nem derül ki, ha el sem megyek oda.

5. Tapasztalatom, hogy a leglelkesítőbb tevékenység mindig valami közösségi dolog, tehát olyasmi, ami más embereket is érint, megérint. Sosem csak magunkról szól, hanem mindig adunk vele, másoknak IS adunk.

6. Mivel azonban adásról szól, sőt, örömet okoz, így gyakran önzésnek tűnik. Azt látom, hogy sokan azért nem lépnek a számukra legnagyobb örömet okozó tevékenység felé, mert önzőnek tűnik számukra. ... holott persze, hogy nem tudunk másoknak értéket adni anélkül, hogy ez nekünk magunknak IS örömet okozna.

7. Ráadásul gyakran elképzelhetetlennek tűnik, hogy meg is lehetne élni a kedvtelésünkből, hogy pénzt lehetne érte kérni. ... ami másrészt azért jó, mert mivel a pénz fel sem merül, így szenvedélyből, lelkesedésből vágunk bele. Játékosan! ... amikor már nem bírjuk tovább a halogatást. 

8. Ezzel, ha tehát a lelkesedésünket és nem a félelmünk szűkölő biztonságvágyát követjük, EZZEL adunk helyet a csodáknak ... segítők, társak, új emberek, új tapasztalatok, új megértések érkeznek ... aztán egyszerre valahogy pénz is. Magától. ... Tapasztalatom szerint a pénz bizonyosan eredménye annak, ha a helyünkön vagyunk, ha lelkesesen tesszük a dolgunkat, ha adjuk a világnak, amit adnunk öröm, tehetségünk szerint.

9. Ehhez pedig az önkéntesség nagyszerű gyakorló tér. Tapasztalatom, hogy az önkéntes közösségi munka óriási teret ad magunkat kipróbálni, kreatívan, akár olyasmiben is, amit sosem próbáltam még – és meg is könnyíti ezt, mert tipikusan alacsony a kockázat, hiszen nagy bajt nem okozhatok, nem egy vállalat éves költségvetésével, nem a megélhetésemmel játszom.  

10. Az önkéntes munka során szerzett tapasztalat pedig megerősít. ... Hogy valóban van mit adjak, hogy valóban jó vagyok, hogy valóban érték... a személyes, adott és kapott jó élmények nyomán tehát egyre jobban elhisszük az értékünket. Gyakorlatilag azzá válunk tehát, amit adunk – azzal arányban, amennyit gyakoroljuk. ... és ennek hatására az életünk és a megélhetésünk  is fokozatosan átalakul.

: )

... az almamagot ha elültetem és gondozom – jut csak piacra az alma.
... adsz-e ma Teret az életedben annak, amit érzel, akivé Lenni szeretnél? 
... ajánlom önbizalomnövelésre az önkéntes munkát, szeretettel, mindenkinek. 

-

Derűt, Békét, Bátorságot!

Bizalommal,

Joós István
http://szivesseg.net/mi/alapito 

-

p.s.

- írás arról, hogyan lettem lelki vezető: http://serpaportal.net/tema/egy-serpa-szuletese

- Kahlil Gibrain általam nagyra becsült gondolatai: http://szivesseg.net/tema/munka-itt

- következő személyes találkozó: május 11, http://szivesseg.net/esemeny/szives-muhely-majus

Yutaka képe

Megvalósítás

Szép gondolatok.

De a megvalósítás néha elég reménytelennek tűnik.

Nem dolgozom sokat, talán ötödét annak, mint más. Nem is szeretem a munkámat. Csak néha csinálom.
Nem azért, mert olyankor szeretem.
Csak azért, mert nem látok más lehetőséget.
Már nem tudok, hová lépni.
Amennyire tudtam, minden tevékenységet kiiktattam az életemből, amit utáltam, de nem jött a "nagy lehetőség", az igazi munka, amiért hálát tudnék adni. Talán azért, mert nincs olyan.

Léptem. még el is költöztem egyszer egy időre, messze minden kötelezettségtől.
De hiába a döntés, hiába vállaltam fel mindenki előtt, mégsem jött a "külső segítség".
Újra és újra vissza kell térnem ahhoz, amit nem szeretek, ami fárasztó.
Mert ez van csak. Bármerre lépnék, mindenütt ez van, sehol semmi más.
Amikor nagyon utálom, akkor nem csinálom. Inkább lemondok arról az alamizsnáról, amit mifelénk a munkáért adnak, és adok magamnak egy hónap szabadságot, hátha lesz valami, amit közben megszeretek.
Eddig nem lett.

Szóval, munka, amiért minden nap hálát érzek? Biztos van, aki számára ilyen létezik. Talán minden százezer emberből egy. Sőt, akár minden tízezerből is, nem tudom.
De a többség valósága más, és nem egyszerűen azért, mert az emberek nem mernek lépni, hanem mert a többségből hiányzik a lehetőség. Belülről.

Elgondolom, mit is szeretek? Nem sok mindent. Leginkább aludni. Nem is csoda, naponta minimum 24 órán át fáradt vagyok. Az alvás viszont igazi hobbi számomra. Nem megélhetési kényszerből művelem, hanem kedvtelésből. Valahogy nehéz is belőle megélni.
Ezért muszáj folyton mindenféle munkát elvállalnom, hulla fáradtan, miközben minden sejtem tiltakozik ellene.
Persze, talán akadnak más dolgok is. De más dolgokat csak akkor szeretek, ha kifejezetten kevés van belőlük. Pl. sétálni szeretek, de nem minden nap. Nem is minden másnap. És nem is túl sokat.
Vagy pl. beszélgetni. Néha. Nem naponta órákat persze, az iszonyú lenne, és utálnám már. De ezekből sem lehet megélni, főleg olyan mennyiségben, amíg még szórakoztató, és nem utálatos.
No, akkor most hová lépjek?
Hmm... szerintem megyek, és alszom még egyet a kérdésre. Csak úgy, hobbiból, önkéntes alapon. Hátha mire felébredek, kiderül, hogy valaki vevő erre is.

Joós István képe

magból a gyümölcs

: )

Azt látom, hogy fontos, hogy fel se merüljön, hogy meg tudok-e élni belőle. Legkomolyabban ne. Mert hiszen ki tudja, és kell-e azt ma tudni? .. én pl. hallottam olyanról, hogy valaki pénzt kap azért, hogy alszik, mint tesztalany, akinek az agyahullámait mérik, vagy el tudok képzelni alkamanként sétáló embert, aki közben reklámpólót visel, vagy lépésszámláló tartósteszjét végzi – vagy mittudomén. .. szerintem, nekem mindenképp, épp ez a lényeg, hogy NEM tudom, nem is tudhatom, és nem is kell tudjam. 

Másrészt nekem tetszett, ahogy írsz.

Örömmel osztom tehát Veled meg, hogy nekem ÖRÖMET okozott, ahogy és amit írtál ide. Nem mondom, hogy ettől eszembejutott, hogy akkor most pénzt küldjek Neked, MÉG nem – de szinte bizonyosan igen, ha pl ugyanezt egy "Napi Abszurditasok" Facebook Page vagy blog tartalmaként látom, ahol látszik, hogy a) Te egy ideje kitartasz abban, hogy minden nap irogatsz ilyen szórakoztató dolgokat, b) ki van írva, hogy igen, örülnél adománynak, vagy "hívjalak meg egy sörre", mert Te EZT szereted csinálni, és mással nem foglalkozol, így más bevételed nincs. 

... nem konkrét tanács, csak eszembe jutott.

: )

A lényeg mindebből, hogy igenis meg kell próbálni KÖVETKEZETESEN (ezt mindjárt beleírom a szövegbe, köszi, hogy emlékeztetsz) tenni, amit szeretek tenni, és amiről azt látom, hogy másoknak is öröm. .. és ha nem jut épp eszembe, akkor emberek közé menve figyelni, hogy mi az ami esetleg nekik örömet okoz, hátha nekem öröm, hogy nekik az, és akkor máris kezdhetek foglalkozni vele.

Másrészt persze, hogy nem kötelező MA felmondani.

Én magam brutálisan arrogáns, és felelőtlen módon teszem azt meg, hogy nem vállalok állást, de ezt senkinek NEM ajánlom. A lényeg, hogy megjelenjen az ÚJ az életemben, hogy minden nap picit, eleinte akár csak perceket, de azt MINDEN NAP foglalkozzam vele, mert évek, hónapok, napok, míg az Új felnő, és csak akkor tud kezdeni nőni, amikor én magam elültetem a kis lelkesmben, és napról napra ott vagyok neki. Mármint ott is. Azt a pár percet, eleinte. Amiből órák lesz később, és több fa, és sok alama, amit piacra vihetek.

: )

Yutaka képe

:)

Köszönöm :)