Lenni vagy nem lenni – és ha igen, hogyan? ... : )

Joós István képe

 

Szeretett Mi,

sokminden változott az elmúlt hónapban, mint nyilván nélkülem is észrevettétek, de azt talán nem tudjátok, hogy sokak sok munkája, gondolata, törődése, szeretete van benne, HÁLA mindenkinek aki részt vállalt-vállal, legaktívabbak, a teljesség igénye nélkül: Adri, Eszter, Tünde, Krisztina, Tomi, Zoli, Pál, Rita, Ottó, Aranka, András, Dóra, Laci, Kati, Gábor, Eszter, Kristo, Emma, Tamás, Stella, Andrea, Fanni, Dinus, Judit, Domonkos, Nóra, Zsuzsa, Mari, Erzsi.

Másrészt, mint nyilván ezt is látjátok, ez nem egy lezáruló dolog, hanem folyamat.

Járatlan utakon, szó szerint kísérletező módon haladunk, próbálva, bukva, megállva, organikusan bontakozva, mint minden evulúció, és ezért változnak időnként megnevezések, jelennek meg és tűnnek el menüpontok, érkeznek egészen új elemek, sőt, alapvető, a rendszert érintő reformok is, mint korábban a Kódex, most a Szférák, vagy az önkéntes tagdíj. 

A folyamatban NAGYON fontos a visszajlezés, a kapcsolódás. 

Valójában csakis kapcsolódás az egész – a figyelem, a visszajelzés, tehát a tanácsok, tehát az interakció, tehát a közös bölcsesség által formálódik a Jelen ... együtt formáljuk ... mindenki, aki hozzászól, az is, aki használja, az is, aki nem ... és bár látszólag ebben nekem kiemelt jelentőségem és nagy mozgásterem van, de valójában egyáltalán nem. Sőt. Kisebb, mint bárkinek. Eszköz vagyok benne. Érezhetem, csinálhatom “jól” a dolgom, amit az mutat, hogy egyre többeknek öröm, és ha fordított a helyzet, akkor “rosszul” csinálom, mely esetben a rendszer döcög, emberek elmennek, én pedig szenvedek, és ez így együtt mindig arra jelzés, hogy vagy változtatok, vagy kimúlik.  

Négy éve játszuk ezt, együtt, egyre többen, válságokon át, folyamatosan megújulva. 

... és bár Látom, és nagyra értékelem az eredményeket – hiszen több tízezren regisztráltak, sok ezer szívességet rögízetettek, több ezer megvalósult, helyi csoportok indultak, szívügyek élnek – mégis az az érzésem, hogy valamit, valami alapvetőt még nem tettem, nem tettünk a helyére. Ezért írok most ... a Hálán felül ... nem tudtam, mikor belekezdtem, de most ezt az érzést akarom megosztani ... hogy valami még nem kerek ... és tanácsot kérek szépen ... mert az alábbi dilemmák is mutatják, hogy valami még nem kerek ... úgy érzem, hogy olyan tünetek ezek, amik EGY meg nem fogalmazott okból, annak kibillentségéből, az én személyes vakfoltomból fakadóan szürkék ... és ehhez kérek segítséget Tőletek, külső nézőpontot, ami lehet, igen, kemény, egyenes, őszinte, kritikus ... BÁRMI jöhet ... meggyőződésem hogy csak így, csak együtt találjuk meg a nyugodt alapokat, amihez aztán itthon százezrek, és további országok is kapcsolódhatnak. Valamint, hogy most. Hogy MOST van ennek az ideje, és meg is lesz. Alább tehát a dilemmák...

... sokkal alább – előbb még pár szó Szépségről, Jóságról és Igazságról.  

Fontos a szépség. Nekem. Az egyszerűség, letisztultság ... szavak hosszával tudok órákat játszani, szinonímát keresek, csak mert nem illik oda, átírom a mondatot egy betű miatt ... a harmónia hiányát vagy bármely megakadást úgy élek meg, hogy még nincs kész, hogy nem AZ, még csiszolódnia kell ... és így jártam a október eleján a hírlevéllel, amit írtam. Nem ment ki. Informatikai hiba, mondják – de a lényeg nekem, hogy nem ment ki. Az új Rend-Szert akartam meghirdetni ... és nem ment ki ... aztán jöttek a visszajelzések is, sokaktól ... hogy ez a “Bizalmas” marhaság, mostakkor Tag vagy nemtag ... és mi az, hogy “önkéntes tagdíj” ... “dönstd el, szeretkezel, vagy szűz maradsz” ... és hogy 4000 Ft “buta” szám ... lélektanilag alkalmatlan, legyen inkább 1000 Ft ... de gyakrabban ... valamint, hogy túl komplikált ez az egész, még mindig.

Azóta egyszerűsítettem – de mégsincs teljes nyugalmam.   

Az Igaz mindig egyszerű, tehát Szép, tehát Jó ... az egész ősz erről szól ... rohad le, ami idejétmúlt ... egyszerűsítek, félreállok, figyelek ... Bízom, emelni, szolgálni próbálok ... nem könnyű ... és sokakat vesztettünk az úton ... mert mindig előbb látom, hogy hová tartunk, előbb beszélek róla, előbb lelkesít, és a megvalósítás jelentősen le van maradva, tehát az emberek csalódnak ... holott az Irány Jó, ezt Biztosan tudom ... viszont immár azt is, hogy az ördög valóban a részletekben lakozik ... a dilemmák tehát:

 

KÖZÖSSÉG VAGY SZOLGÁLTATÁS

A szívességek rész volt előbb. Egy szolgáltatás. Ez, ami gyorsan kezdett terjedni, ez, ami ma is nagyon népszerű, amit sokan használnak, ami miatt a tízezrek regisztráltak – lehet, hogy teljes félreértésben vagyok a közösségi funkciókat, tehát csoportokat, szívügyeket illetően ... hogy csak bele akartam látni, holott nem is kell – vagy még nem – és ezzel nehezítem az alap funkció, a szívesség szolgáltatás működését-terjedését, miközben az emberek csak szivességet akarnak tenni, értékrend, kijelentések, Közösség, odatartozás, fura-okoskodó-irogató alapítói személy nélkül. 

 

BIZALMAS VAGY TAG

Látszólag könnyű döntés, látszólag csak szavak. Valójában az egész koncepciót érintő meghatározóan alapvető kérdés. “Tag” ugyanis számomra az, aki részt vállal. Mindenféle értelemben. “Tag” tehát, aki közteherviselésben IS részt vesz. Magyarul, ha az elnevezés “Tag”, akkor többé nem ajánlás a tagdíj, hanem elvárás, tagok számára tehát kötelezettség. 

A “Tag” beveztése tehát kötelezően fizetendő tagdíjat is hozna. Amire bár lehet türelmi idő, tehát a folyamat nézhet úgy ki, hogy “Tag” státuszba kerül, aki Bizalmat kap, de bizonyosan visszakerül “Vendég” státuszba, ha nem viselkedeik Tagként, azaz nem vállal anyagilag is felelősséget – ami értelemszerűen jelenti, hogy a szociálisan rászorúló helyzetben lévők “Vendégként” lehetnek ingyenes haszonélvezői a rendszernek, de akik ma még “Bizalmas” státuszban vannak, hamar visszakerülnek “Vendégbe”, amint a “Tag” státusz fizetésre vonatkozó türelmi ideje letelik. 

Tisztában vagyok vele, hogy ez egy brutálisan kemény szűrő. Miközben másrészt mégis vonz, mert Igaznak érzem. Bármi akkor él, ha éltetjük. Amihez pénz és munka is hasznosul, mert vannak dolgok, amiket kifizetünk, más dolgokat elvégzünk – és bár világosan értem, hogy a pénz elvileg lehetne munkával kiváltható, de mégsem lesz, ha a “Tag” irányába lépünk, mert azt is látom, hogy a Közösség “társadalmi tagozódása” nagyon kaotikus ma, ami sok kihívást, sok személyes konfliktust, a személyes találkozókon sok kellemetlen/fura pillantot okoz sokaknak, amiből egyrészt nekem magamnak is elegem van – másrészt elismerem azt az igényt, hogy aki munkával és pénzzel is résztvesz, és mondjuk csoportot, vagy találkozót hirdet épp, az maga dönthessen, hogy Vendégeket is hív, vagy Tagokkal szeretne csak találkozni. ... Hogy ez igazságtalan? ... Nem. Szerintem épp elképesztően nagyvonalú, hogy sok ember ereje, ideje, energiája, szakértelme, pénze négy éve éltet egy közösségi oldalt, ami Vendégek számára ingyen használható, és marad is ingyen használható – szerintem a minimum, hogy azoknak, akik éltetik megengedjük, hogy szabadon eldöntsék kikkel akarnak épp találkozni. 

 

ALACSONY VAGY MAGAS

Azt látom, hogy a világban igazán jól az működik, ahol nem is fő szempont, legfeljebb csak sokadrendű az ár. Azt látom, hogy az működik jól, ahol a fő fókusz, hogy érétket hogyan tudunk adni. Pont. Tehát a legjobbat hogyan tudjuk adni, és ehhez rendelődik egy ár, ami lehetővé teszi, hogy a legjobbat adjuk, sőt, egyre jobbat adjunk, sőt, egyre többeknek adjuk.  

Másrészt az “alacsony” és a “magas” persze szubjektív fogalmak. De mégis, negyedévenként 1000 Ft más, mint havi 1000 Ft, gondolom ... miközben igen, talán nem kéne ezen sem gondolkodnom.  

 

PROGRESSZÍV VAGY FIX 

Örömel állítottam be a havi 16 000 Ft átutalását a privát számlámról a Szívesség Alapítvány részére az önmagam által meghirdetett Működési Rend értelmében egy hete. Annak ellenére, hogy jelent szubjektív élethelyzetemben ez irracionálisan magas összeg, és többen az engem jól ismerők közül hülyének néztek emiatt. Mégis. Úgy éreztem, hogy öröm hozzájáruljak, és hogy igenis példával kell elöljárjak, tehát Alapítóként nem csak nettó munkaóra ráfordításban, de pénzben is jelentősebben kell adjak, mint ami mások felé ajánlás. 

... továbbá ugyanezt, mármint a bevonódással arányosan MAGASABB közteherviselési kedvet látom másoknál is, ezért lett progresszív az ajánlás – amire másrészt azóta sokan mondták, hogy megértést nehezítő komplikáció, a friss érkezőket egyáltalán ne terheljem vele, inkább vezessünk be egy fix tagdíjat, amin felül lehetnek ajánlások a Szerepkörök szerint, és lehetnek nyilvános listák a legnagyobb támogatókról, ahol látszódhatom én is, ha akarok. 

 

LISTÁK 

Többen rámutattatok arra is, hogy mi, emberek szeretünk játszani. Szeretünk célokat, amikért küzdhetünk, amiket elérve megveregethetjük a saját vállunkat – mely okból tehát legynek külön listák a legnagyobb adományozókról, a legtöbb szívességet felajánlókról, a legtöbb beszámolót kapókról, a legnépszerűbb szívességekről, a legnagyobb csoportokról és így tovább. 

 

CÉLOK

Valamint, hogy ugyanez fontos a Szervezet számára is. Tehát, hogy mint Szívesség Közösség legyen világos célunk, amihez valami világos mérőszám kell, hogy lássuk hogyan haladunk – valamint, hogy döntési pontotkon könnyebben tudjunk dönteni, hogy mi prioritás, mi nem, és mi, aminek helye sincs itt immár.  

Azóta elfogadom, és fontosnak érzem én is, hogy legyen valami konszenzus az eredményre –ezért érkezett a Bizalom Hálózat, tehát a BÍZOM kapcsolatok száma, mint mérőszám. ... nem kényszeresen cél, hanem csak, hogy látszódjék ... nem az szám, mint öncél, hanem a hatás, mint okozat, ami miatt érdemes fenntartani a rendszert sok áldozatos munkával és energiával, ami mutatja, hogy VAN értelme. 

Amúgy is foglalkoztatott ez mostanában, hogy van-e értelme.

Tehát, hogy a személyes témáink és elekadásaink kiélésére, ergo tapasztalásra alkalmas játszótér funkción kívül van-e bármi más értelme a szivesseg.net -nek. Arra jutottam, hogy nincs, de nem is kell hogy legyen, hiszen másokat megmenteni – ezt még az első évben megtanultam – szívességekkel nem lehet, viszont példát ÉS reményt ÉS hitet ÉS bizalmat annál inkább adhatunk. Arra jutottam, hogy ez egészen nagy dolog. A játszótér. Nagy dolog, ha csak annyit adunk, hogy itt könnyebb újat tapasztalni, ha itt nyugodtabb keretek között kapcsolódhatunk új emberekkel, és könnyebben tanulhatunk ezáltal magunkról. 

 

JÓT ÉS JÓL 

Saját négy éves tapasztalatom, hogy elképesztően, abszurdan, teljesen valószínűtlenül NAGYON sok munka önkénteseket koorinálni. Tehát nem egyszerűen csak nincs ingyenes munka, mint sokan hiszik, hogy mi itt ingyenes munkából építkezünk – hanem épp nagyon magas költségei vannak a munkának ... az eredményei pedig jó esetben közepesek ... miközben többség mégis facebook szintű szolgáltatást vár el, tehát elégedetlen velünk ...

... viszont eközben a munka megbecsülése legalább – zéróhoz konvergál. 

Egy éve indult a Szívesség Alapítvány, kiírtuk az oldal aljára, kértünk Facebookon, és alig néhány embernek jutott eszébe utalni. Ha ebből a családomat és barátaimat levonom, akkor egy tucaton belül vagyunk. Mondhatja erre bárki, hogy nem könnyítettük eléggé meg, hogy nem lehet SMSel küldeni, hogy nem írtuk ki nagyobban, hogy nem csináltunk érzelmileg jobban bevonó óriásplakátokat – amire én azt válaszolom, hogy részemről nem is akarok, avagy másképp: nekem a "pénzcsinálás" nem tehetségem. Az Ügyet érzem, az Irányt TUDOM, és szeretem, ha a munka a maga jogán van megbecsülve. ... Viszont, másrészt, igen, elismerem, hogy én sem utaltam még a Wikipédiának, pedig az is alapítvány és használom, és becsülöm, és már hónapok óta készülök elismerni a munkájukat. Klassz szembesülés. Azóta jobban elfogadom, hogy ember vagyok, és hogy mindenki más is az – hogy egymást, egymás tehetségeit kiegészítve, kapcsolódva vagyunk erősek.

... marad tehát a Profizmus dilemma. 

Profi szolgáltatás profi Vezetőkkel, tehát profi Csapattal lehet, akiknek – értelemszerűen – fizetést kell tudni adni, hiszen felelős felnőtt emberek napi 4-8 órát nem dolgozhatnak itt, anélkül, hogy jövedelmük legyen. Ma EZ a legnagyobb hiány. Sok a jö ötlet, sok a lelkes önkéntes, de nem érkeztek még meg, akik profin koordinálják a munkát. Ha ez megvalósul egyre profibb lesz az oldal, a szolgáltatásai is, egyre többen fizetnek tagdíjat – akár ajánlás, akár kötelező – amiből egyre újabb projektek indulnak, egyre több munkahelyet tudunk teremteni, egyre profibb az egész, és így nő szépen, organikusan, mindenki örömére. 

... csakhogy ehhez valakinek be "kell" fektetni. 

Azaz VAGY profi önkéntes Vezetők érkeznek, akik mondjuk fixen meghatározott három hónapot invesztálnak, ami alatt megteremtjük a profizmust, tehát a bevételeket, tehát a fizetésüket, tehát munkahelyüket – vagy pénz érkezik.

Pénz három helyről jöhet.

Érkezhet tagdíjakból, de ez láthatóan döcög, az önkéntes tagdíj bár elkezdett befolyni, de láthatóan nincs tolongás, törpe kisebbség utal – Hála érte – aki szívén viseli az ügyet, fizetésekre egyhamar nem lesz elég. ... Érkezhet támogatótól vagy befektetőtől is (magánszemély, vagy vállalat), aki értelemszerűen önző motivációból segít, mert lehetőséget lát ebben saját maga számára, akár mert a mellét feszítheti és magát jó emberenek (felelős cégnek) érezheti, akár mert pontosan tudja, hogy a ma adott 100 000 Euró helyett három év múlva 300 000 -et kap vissza. ... Végül, összedobhatjuk mi magunk, a korábbi “szíves részvényt” felelevenítve, tehát gyakorlatilag “téglajegyekből” összerakva projektenként a fejlesztési igényt.

Szinte mindegy. 

A profizmus feltétele pénz, a pénz feltétele profizmus – és a következő evolúciós szinthez ezt meg fogjuk ugrani. Ez biztos. Csak azt nem tudom még, hogy hogyan, ezért irogatok most, mesélés közben tanácsot kérve, de a helyzetet magamban is feldolgozva ... reálisnak három utat látok ... 1. profi alapszolgáltatás (szívességek), kötelező tagdíj, mégpedig nem alacsony, affiliate program partner portáloknak + vállalati partnerségek, ahol a cég a munkatársait fizetheti be, és az így érkező pénzekből fokozatos fejlesztés, piciben kezdve, 2. profi csapat, tapasztalt Helyüket itt megtaláló Vezetők (Önkéntestámogatás, Kommunikáció, Oldalfejlesztés, Vállalkozások, Mentorhálózat, Közösségépítés), akikkel együtt befektetünk három hónapot, hogy széleskörű profizmus megvalósuljon, 3. befektető, aki vagy akik ÉRTIK, hogy mi ez, hogy mért érték, hogy mi a lehetőség benne, és beleszeretnek, és kiállnak mellettünk, mögénk, alánk, rendelkezésre bocsátva az időszerű forrásokat. 

Hmm ... Vezetőket, Befektetőt vagy Támogatót tehát SZÓLÍTOM, itt és most.

Nohát így ... jéé, öt oldal ... rövid hálaüzenetnek szántam – de Isten végez, helyzetkép lett ... ez van ma ... öröm, ha elmondod, Te hogy ézred, ÉR nem egyetéretni ... és örömmel jelentem, hogy készen állok azt is elfogadni, ha az én “kis” egóm erőlködése ez az egész, ha teljes félreértében vagyok, ha egy jópofa szivessegadó oldal elég az embereknek, az alap szolgáltatás maga, mindenféle közösségi körtítés nélkül, vagy akár azt is, ha ez sem időszerű már, vagy így nem – bízom benne, hogy fogom tudni, hogy kellő alázattal idejében észreveszem, ha így van ... hiszen akkor a fentiekben, a Közösség továbblépésében nem érkezik segítség ... és én is elengedem majd.

: )

Szeretettel,
Joós István

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Kiss Eszter képe

Lehet, hogy túl naiv vagyok,

Lehet, hogy túl naiv vagyok, de úgy gondolom: a webshoppal is lehetne 1, pénzt csinálni 2, reklámozni 3, lelkesíteni 4, befektetőket és támogatókat és új tagokat (!) szerezni...

A születésnapi gyöngyszív pl. nekem kimondottan tetszik. Egy ideje majdhogynem zöld szemüveggel járom a boltokat, rengeteg minden van, ami passzolhatna... Nyilván ehhez jó kereskedelmi vénával rendelkező egyén kellene, aki ezt elindítja, gondozza, és sok-sok tapasztalat. Nekem egyik sincs -- csak zöld szemüvegem :) -- és igen lapos pénztárcám.

Pénztárca... Könyörgöm, hónap elején regéljél a tagdíjakról, mert így 20-a után abszolút értelmetlen. khm. Még ha meg is szívleli az ember, eltökéli, stb., stb., ha a hónap elején nem hozod újra szóba, egyszerűen elfelejti... Aztán meg már nem marad rá.

Végül, ami nekem leginkább hiányzik innen, igen, igen, igen, az a figyelem, válasz, interakció... Sajnos ez nem a pénzen, s nem profizmuson múlik. Talán csak a jó vagy rossz tapasztalatokon, az itteni csalódásokon vagy itteni sikerélményeken, értékeléseken. Az egyik lendít az aktivitás mértékén, a másik meg leépíti, megfojtja. Ezért köszönet azoknak, akik veszik a fáradtságot, hogy válaszoljanak, hozzászóljanak. Pörgetik a mókuskereket.

Keresztényi Zoli képe

Számomra a szivesseg.net

Számomra a szivesseg.net akkor teljes ha ott vannak a közösségek, szívügyek, találkozások, valós közösségé formáló kapcsolódások is.

A szívesség.net egy bizalmi játszótér, a szívességek adok-kapok dolgok olyanok, mint a játszótéren a tárgyak/eszközök - csuzdák, hinták, mászókák, homokozók... - ezeken keresztül tudjuk megtapasztalni hogy milyen adni, milyen kapni milye esetleg csalódni, viszont ez mind fontos ahhoz, hogy fejlődjön a személyiségünk akár a gyerekeknél, kell a hinta, hogy a "rep-ljönek", kell a homokozó, hogy alkosson, kell a mászóka, hogy megtanuljon esni és utána felállni és sírva nevetni az esésen vagy éppen nevetve sírni.

Viszont a játszótéren is vannak tanítónénik vagy szülők, akik nem csak az eszközöket részesítik előnyben hanem a különböző csoportjátékokat, amik szükségessek ahhoz, hogy megtapasztaljuk másokkal szemben mennyire vagyunk elfogadóak, tanuljuk a közösségben való gondolkozást, a csoport játékok során sok fizikai érintkezés is van mely szintén kell ahhoz hogy a gyerekek fejlődjönek. Ugyanez van a csoport találkozókon, vagy szívügyekben, megtapasztalhatjuk azt, hogy az emberek igenis társasági lények és igazán akkor érzik jól magukat ha egy jó közösségben vannak, ahol a hit, bizalom és a szeretet segít az eleseteknek, hogy megtanuljanak felállni, aztán meg ők segítenek másokon.

 

A profizmus meg tényleg fontos, az viszont szívességből csak akkor fog menni ha az emberek nem a pénzt használnák fizetéskor mint csere eszközt vagy mindenkinek lenne akkora passzív jövedelme, ami lehetővé tenné azt hogy ne kelljen dolgozniuk, hanem csak a hobbijuknak vagy a szívügyeiknek élnének.  Most egyelőre még egyik sem jellemző az emberek többségére csak esetleg egy nagyon kis százalékukra, tehát valahogyan pénzt kell teremteni, hogy a profizmust beindítsuk, viszont azt nem elég beindítani foyamatosan fent kell tartani, mert ahogy nincs fizetése egy profi embernek aki segíti működtetni a közösséget, nem fog működni - tapasztaltam már más közösségekben ezt. Az önkéntes munka nagyon fontos, viszont kell a profi is, így lesz Egy-ség.

Mindenhol tagság van, sok helyen vagyok tag viszont egy tagnak nem sokat jelent az ha tag, fizet vagy nem fizet - van ahol nincs tagdíj - tagdíjat és körülbelül itt be is fejeződik az ő szerepe egy közösségben. Esetleg ha van kedve eljár néhány rendezvényre, viszont nem érzi nagyon magáénak a közösséget.

A bizalmas szó nekem sokkal játékosabb, kicsit titokzatos és felemelőbb is.  Jó érzéssel tölt el, hogy tartozhatok valahozá ahova bizalmat kaptam, ezt lehet hogy nem kap mindenki, és számomra ez is egy fontos különbség a bizalmas és a tag között: mindenki lehet tag aki fizet vagy alá ír egy tagosodási paírt, viszont bizalmas az egy kiérdemült megtiszteltetés

 

A pénz a mai világban szűrőként szolgál, ér e ez az ügy annyit nekem, hogy pénzt is adok érte vagy nem. Az, hogy mennyit az persze éppen a saját szabadságomtól vagy zárkózottságomtól is függ, szerintem magasabb kellene, hogy legyen az átutalandó díj mint 1000 forint, a 4000-es összeg szerintem jó volt.

Egyelőre ennyi aztán ha lesz más is írok újra.

Rügymosoly :)

Zili

Oláh Krisztina képe

Szia István! Sziasztok!

Szia István! Sziasztok!

Részemről, mint ,,kicsi" állok itt, de ha érdekel a véleményem, leírom. Nem volt szimpatikus a címkézés, de ugyanakkor megértem. Rengetegen vagytok itt, akik tényleg szívvel-lélekkel tesztek a Közösségért. És megértem, hogy ezt nem lehet pénz nélkül tenni. Tényleg, le a lalappal előttetek! Nekem fájó volt a Vándor státusz, és akkor éreztem igazán, hogy számítok egy kicsit is, amikor Bizalmas címet kaptam. Akkor éreztem azt, hogy tartozom valahová, illetve befogadtatok. De, nyilván, mint mindenért, ezért is tenni kell.

Nem tudom, mikor jár le a befizetési határidő. Szándékozom befizetni, bár jelenleg a tartalékaimból élek, meg amit mellette össze tudok hozni, tudom, ez a saját dolgom, csak jobban örültem volna kisebb összegnek, mondjuk havi vagy negyedéves tagdíjnak. De ez csak a jelenlegi helyzet miatt van. Egyébként, szerintem a 4.000.- Ft korrekt. Tényleg, szinte mindenhol van tagdíj.

Azzal is egyetértek, hogy ebben napi több óra benne van. Eleinte, amikor fel tudtam jönni, nem is bírtam követni rendesen, hogy mi hol van, és mi változott, és még azzal is sok idő elment. Szóval, fóleg, akinek még gyermeke is van, és dolgozik, és nyomon követi a változásokat, munkája van benne... meghajlok előttetek!

Szerintem, mindenképp a munkahely megteremtése lenne a jó, hogy akik ebben részt vállalnak, azok keressenek is vele. Nekem fura volt látni, hogy a státuszok növekedésével nől a tagdíj, hiszen azok teszik bele a legtöbbet, akik magasabb státuszban vannak... legalább is így gondolom. Más bevételi forrást nem igazán látok, mint tagdíjat. Viszont, mivel rengetegen vagyunk... ha mindenki bele tudna adni... fú de nehéz ez!

A másik, akik találkoztatok, ez egy akkora erő, még levélben is, amikor átjön a szeretet, a figyelem a másik iránt, az érdeklődés, szerintem ez a kulcs. Akik ezt éreztük, érezzük, szerintem mindenképp fontos számukra, számunkra, hogy ide tartozzunk, hogy a kapcsolat éljen. Nagyon jó lenne, ha például sűrűbben lenne találkozó, és akár ott is lehetne perselyben gyűjteni. Jó, hogy én még nem tudtam egy találkozóra sem elmenni, de nagyon szeretnék. És a tagdíj szerintem mindenképp jogos és korrekt.

Szeretettel: Krisztina

 

Korcyl Dóra képe

Szeretett Mi! Visszajelzem,

Szeretett Mi!

Visszajelzem, hogy én mit érzek, látok, mert valóban fontos és valóban előre vivő ereje van minden megosztott gondolatnak.

Az emeberi kapcsolódás, mint ahogyan a bizalom is tapaszatlatom szerint egy tanulási út, ahogyan írod egy folyamat.

István írod ezek így - úgy megélt könnyű nehéz állomásait és rajtad kívűl is sokan beszélik ezt el. A tapaszatlatok is megvannak belőle amik ide ehhez a mostani változással teli időhöz vezettek. Ez az interakció épp a közösségért van, tehát van, létezik közösség. És közös s ég is, csak mivel folyamatot élünk nehéz erre kinek kinek megadnia a maga válaszát, pláne leírni, felvállalni. Na, meg hogy hozzáállás, magatartás is legyen belőle az szerinetem a magunkban zajló elközteleződés és döntés cseppet se könnnyen megvalósítható pillanata épp.

És persze, hogy nem kerek, még hisz épp kerekedik, csak lassan :) de biztosan.

Mert akiben megvan stabilan, hogy ettől a most már világosan kiábrázolódó iránytól, lehetőségtől mit kaphat, és mint ilyen közösségtől én személy szerint mit kaphatok és ebbe az én energiám, időm, tapasztalatom mennyit ér, máris érthető kapcsolódást feltételez és hoz. Bennem például a közösségi cselekvés erősítette fel az eddig tapasztalhatóan megvalósuló irány.

De ez folyamat, kinél kinél ennyi - annyi az erre való megérlelődés. És nyilván ezzel arányban a pénzbeli elköteleződés és odaszánás is átrendeződés is egy folyamat. Talán egy új szokás, új életforma kialakításához hasonlítható, az se megy a régi reflexek máról holnapra való elhagyásával, bár nem vagyunk egyformák, van akinek megy, én nem ilyen vagyok.

Közösség, hm az én élményem:

  • budapesti szinten nyár óta mozdultunk meg többen és többször
  • és hála érte hogy vidékről is sokan szeretnének ily módon kapcsolódni
  • tehát kellenek a közösen  tapaszatlalható, offline élmények nagyon

 

Szolgáltatás:

  • Nem is értem, de még érzet se támad bennem, hogy miért is zárná ki e kettő egymást?
  • Én olyan iskolában tapasztaltam meg kilenc évet, ahol tehetségünket, lelki, szakmai beállítódásunkat az ügy, a másik ember(gyerek, szülő) minnél teljesebb megértésének és kibontakozásának elősegítése szolgálatába volt cél állítani. Erről a célról számomra kiderült máshogy nem is vagyok képes emberi kapcsolatban létezni és nekem óriási öröm, ha ezt tehetem. Unis sokkal több leszek ezen energiák ide oda áramlásában. Sokan jól csináltuk ezt évekeig, de félre értelmezett alárendelődésben. Ennek szép számmal lettek magánéleti válságok, válások az eredményei. És ez a félreértelmezés nem hogy anyagi, de lelki megbecsültséget sem eredményezett se nekünk, se nyílván a vezetőknek sem. Tudom ez országos probléma, de helyi közösségek más más módon képesek rá reagálni erre. Nálunk a konfliktusos helyzetek vezetők és helytállók közé vertek éket a nem tisztázott visznyok és anyagi odaszánás miatt. Félreértették a szülők és szolgáltatásként kezdték megrendelni a tanári reakciókat, események kimenetelét, stb. Mindez ott fordult meg, hogy a már majdnem darabjaira hulló profizmussal működők egy csoportja elkezte magát élő, ható közösségként értelemezni, törekedett a közös élmények szerzésére, közös együtt munkálkodásra, ami nem volt konfliktus menetes. A pénzt illetőleg sem. Büfé ebben az iskolában ma sincs, pedagógiai okokból, de családi napon közösen behozott ital és étel alacsony áron árusítható a közösséget gyarapítva ezzel is. Mint ahogyan igényes kézműves termékek szülői körből választva megbecsült áron árusíthatók, bizonyos százalékot a közösségnek adva a bevételből.
  • Profizmus van, jelen van itt is sokunkban és még sokunk meg se mutatta. Alkalom kell rá, és minden megérkezik. Azaz a helyére kerül.
  • Bizalom hálózat: öröm és lelekesítő, hogy ezt is tudhatjuk magunkról, fontos lépés, nagy megleltés volt nekem.
  • Mentor hálózat: alakul és bejáratós, de szerintem ilyen ebben a formában nics mé sehol. És nem kis őszinteség és önismeret kell hogy ezt aki elvállalja jól tudjon benne működni. A felelősség profizmust hoz, tapaszatlatom szerint, ha van mellette szeretet a végzett munka iránt. A profizmus érkezik, ha nem elvárás, hogy jöjjön és meg is találja a helyét.
  • A legekről: nos én nem vagyok versenyzős típus, de tapasztalatom az, hogy ez alapbeállításként azért mindannyiunkban benne van, én inkább úgy fogalmaznám, szeretjük tudni, hogy mibe mennyi energiánkat tettük, azzal én mennyivel mentem előrébb és mennyit adott az közösségileg. Nekem ilyen felfogásban már ez a legeskedés valódi játékká, önfelfedezősdivé válik, így tudok azonosulni vele. :)

 

Zárásul mindezt én nőként úgy írom, hogy tisztában vagyok, hogy a pénzzel nekem nem ugyanaz a dolgom, miközben folyton van dolgom vele. És az hogy van vagy nincs, vagy épp elég, vagy tervezhetetlen, nos én már nem is tervezek... értelmetlen.

Amikor magántanításos korszakomban árat kellett meghatározzak a tudásomnak, szakértelmemnek és ez vállalni is kellett, sokáig zavarban voltam. Egészen addig amíg fel nem fogtam, hogy amennyit adok magamból időben, enerigában azt bizony nekem is pótolni kell valahonnan, tehát értékelnem kell magamat és ahhoz hogy fejlődjek ebből az értékből magamra kell fordítsak.Mert csak így értékeli az akinek adom azt amit adok. Tudom ez triviális. De ezt egy közösségben végzett egyéni vagy közösségi szolgáltatásra vetítve is csakis a közösség éltető elemeként tudom csak elfogadni.

Szeretettel és remélve, hogy e sokrétű gondolatsorhoz kiegészítésül valamilyen kapcsolódással bárkinek is valamit adtam

Dóra

u.i: ja, és egy másik épp ma esti élményemről mert ide illik, ugyan erről szól. Én is olyan ember vagyok, aki könnyen lekesít és lát dolgokat már létezőnek. Pl. a 4.szülinapot, nagyon szépnek és vidámnak, elevennek. A fejemben, szívemben élő minden apró részlete, ahogyan a munkatársaimnak is. De nyílván a megvalósulásig rengeteg mindennek kell megérkeznie azok  közül amiket már látok és tudom is hogy megérkeznek. És spec. ilyenkor állandóan hajtanám magamban az időt,  pedig már rég értem és néha már sikerült meg is élnem azt, hogy minden percet amíg minden meglesz úgy kell kivárjak, hogy azt amit látok elengedem. Úgy bele a semmibe. És nem izgulok, hogy nem lesz belőle semmi. :) Hisz ha így vagyok vele hamarabb meglesz, mert a már létezőre figyelek. csak épp egy milliméterrel arrébb. Ezt most nagyon könnyen le bírom most írni, de negyed hatkor totál azon voltam, hogy mikor lesz már ez, meg az meg, csak már egy millivel arébb lennénk.

Szólval köszönöm az átlendítést. :)

 

 

Oláh Krisztina képe

Kedves Szívesek! Ma reggelre

Kedves Szívesek!

Ma reggelre fogalmazódott meg bennem, és mindenképp úgy éreztem, hogy le kell írnom, amit gondolok. Lehet, hogy tegnap ezt a mélypontról láttam, ezek azok a hullámok, amiken igyekszem minél előbb túl jutni. Hogyan éltem meg az utóbbi pár hónapot? És ide kapcsolódik Dóra záró gondolatai is. Az most egy dolog, hogy magamról írok, de mint tapasztalás írom. Mert úgy érzem, hogy a lényeg benne van.

Az utóbbi időben igyekeztem arra fókuszálni, mik azok, amiket rendeznem fontos, mik azok, amiket szeretnék, a vágyak. Az, hogy volt rá pénz, vagy sem...? Volt olyan, amikor egyik hónapról a másikra vegetáltam, tudtam, hogy a következő vágyamhoz reggeteg pénz kell, fogalmam sem volt, honnan jött, de megérkezett. Most is van vágyam, és igyekszem erre fókuszálni, magam előtt látni, mint egy víziót, átérezni, és közben tenni a dolgomat, ami jön. Vannak félelmek, hogyan tovább, merjek-e beleugrani a mély vízbe? És az a tapasztalatom, hogy amikor hagytam magam a félelmek által vezérelni, akkor úgy is lett. De, amikor azt mondtam, hogy valahogy megoldódik, ott leszek, sikerül, amit szeretnék, és nem mondom, hogy könnyű volt végigcsinálni dolgokat, de amikor kitartottam, sikerült.

Szóval, szerintem fontos szem előtt tartani, hogy mire fókuszálunk. Írtam azt is, hogy most nem a legjobb az időpont a fizetésre, részemről.... és kételyeim voltak, hogy megint hogy találkozom majd Veletek, ha nekem aznap képzésem lesz, ami nagyon fontos most, mert ezzel segíthetek embereknek...

Ma döntöttem, és azt mondom, hogy az a pénz már meg van rá, és utalom, és igen, ott leszek Veletek, mert ez a szándékom. És most is azt mondom, hogy a kulcs, a szeretet.

István, van még valami, ami lehet, hogy számomra így jött le... de valahogy így érzem. A soraidból nekem az jön le - és bocsánat, ha nem így van - hogy vagy Te és vagy a Közösség. Vannak emberek, akik segítenek Neked és a Közösségnek előrébb jutni, és megoldani a dolgokat. Ismétlem, bocsánat, ha rosszul látom vagy érzem! Todom, hogy Te vagy az alapító, és ez fontos, és felelősségteljes a lépések miatt és döntésekben. De, annyira azt érzem, hogy ez óriási teher, mind amellett, hogy óriási öröm is Neked, mert rengeteg embernek segítettél ezzel, kapcsolatok születtek és ezért HÁLA Neked!

Viszont, lehet, hogy könnyebb lenne, ha azon túl, hogy alapító vagy, azt mondanád, hogy MI vagyunk, hogy a Közösség van, és összetartás van, és segítés van, és nem vagy egyedül, mert nem Te vagy és a Közösség, hanem Mi. Talán nem lenne akkora a teher és a nyomás, ha tudatosítanád, hogy mennyi ember van Veled. Nem tudom, mennyire sikerült ezt így megfogalmaznom, de szerintem tudod, miről beszélek (írok). Ezt így látom, ez egy vélemény, és tudom, hogy még nem tettem bele annyit, de  talán ennyit tehettem, mert erre voltam képes... Szeretnék Nektek adni, és Veletek lenni, és akárhogy is, ott leszek a találkozón. És mondom, ez csak egy vélemény, meglátás, mindenki másképp érzi és éli meg, másképp látja, de talán pont ez lendíthet előre.

Az pedig, hogy most egy fordulópont érkezett, hogy hogyan tovább? Szerintem ezek nem negatívumok, hanem olyan fejezetek, pontok az életben, ahol a változtatás előre vihet, de fontos felismerni, hogy mi adhatja a változást. És ahol már felmerült egy kérdés, ott már a válasz is megszületett.

Ui. És most már tényleg befejezem. Nov. 6-án, tízmilliószoros nap lesz. Tehetünk, és máskor is. Olyan érzésekkel, mintha már igaz volna (mert igaz is). Hogy minden rendben van, hogy a pénz, a szeretet, a barátságok most is élnek, és nagyon jó együtt. És ezek energiák, minden az. És él, és tök jó, hogy VAGYTOK, hogy VAGYUNK! :-)

Szeretettel: Krisztina

Korcyl Dóra képe

Szeretett Mi! Még ide teszem

Szeretett Mi!

Még ide teszem azt, amit már este, éjjel nem tudtam jól megfogni szavakkal. Ma már megy, minden nappal egyre több érkezik és valósul meg.

Ma ez: 

Zavart a cím István amit adtál, no persze nyílván provokatív, nekem errő kedvenc szócsavaros és mély igazságot, szemléletmódot rejtő idézetem jut eszembe:

Lehetetlen nincs csak tehetetlen.

Azaz szerintem a cím így szól: Tenni vagy nem tenni -és ha igen hogyan?

Válasz: együtt magunkért.

És még egy gondolat Krisztinához, valóban a közösség része vagy, jobb ha beleérzed magad a nagy egészbe.

És igen a márkaépítés rögös útján a gondolati tartalmat és változásokat átlényegíten jobb egy tervező, alkotó csapattal, másrészt nekik is kell a közösségi élmény és lekesedéssel teli tartalom, mert ehhez lehet a legkönnyebben és profizmussal kapcsolódni.

Nézzétek csak pl. egy példa egy márkára, ami mögött életérzés van, ma is és él, folyton fejlődik. :) Generációkat átívelően. 

http://youtu.be/Peq-rAPCOl8

Szeretettel, 

Dóra

Joós István képe

Igen, Eszter, webhop is tud

Igen, Eszter, webhop is tud pénzt csinálni, sőt, munkahelyet 1-2-3 embernek, akik dolgoznak rajta, de a teljes rendszert nem tudja, nem dolg eltartani. Minden tevékenységi kör saját jogon kell éljen. Ezt érzem.

-

Másrészt FONTOS, nagyon, igen, a válasz. És részben igenis profizmuson múlik. Régebben több időm volt szabad, sokat irogattam, válaszoltam itt, ami sokaknak kedved adott, hogy lám, az alapítósrác is milyen közvetlen ... most kevesebbet vagyok, a munkatársaim is kevesebbet, a tagság pedig elhanyagolva érzi magát, és figyelmet hiányol. Joggal. ... ami nem lenne, így, ha profibbak lennénk, tehát én nem három-öt vezető helyett dolgoznék az Ügyön, miközben Alapító is vagyok, és a többiek sem főállás mellett csinálnák .. minden mindennel összefügg, ebben is.

: )

Joós István képe

Szia Zoli, igen, egyetértünk,

Szia Zoli,

igen, egyetértünk, teljesen .. játszótér, iskola a szivesseg.net, ahol tapasztalhatunk, játékosan .. és fontosak az óvónénik, sőt a tanárbácsik, sőt az igazgató is .. akik, mint minden felnőtt ember, akár főállású tanítónő, akár szülő – pénzből él. Jelenleg épp a tanító bácsi szint hiányzik tehát .. mert gyerekek és szülők és nagyszülők és dadák és játszótértervezők együtt vagyunk.

: ))

.. tehát, tanídj, vagy játszórétbelépő vagy önkormányzati támogatás, vagy civil befektető a válasz. Hogy lehessenek profi, foglalkoztatott tanítóbácsik. 

Szeretem a Bizalmas kifejező voltát én is, viszont magyarázni kell, ami nehéz, amint tömegekhez beszélünk. A Tag-ot mindenki érti. Hogy nálunk Bizalmas van, ami egy átmenet Vandég és Tag között, hiszen igazán csak az lesz Tag a bizalmasok között, aki idővel, a maga tempójában úgy dönt, hogy Tagdjíat is fizet, ez nem egyszerű. Nem lehetetlen, de nem egyszerű. 

A pénz szűrő szerepével is egytértek, sőt, vállalt célom a szűrés. A nagyon önzőknek nem fogja a pénzt megérni a részvétel .. másrészt, ha a Bizalmas nem kötelező tagdíjas, akkor nincs visszatartó erő .. kivéve, ha időkorlát van .. pl egy hét .. ameddig bárki Bizalmat kap, hogy megtalálja magában azt a részt, aki felelős, és a költségekhez is hozzájárul.

A 4000 Ft éves volt – az 1000 Ft negyedéves, ez tehát azonos. 

Másrészt a 333,333333333333333333333 Ft / hó .. :-) .. valóban alacsony. Én is támogatom, hogy magasabb legyen, akár ajánlás, akár kötelező .. Szegeden, Ti, annakidején 500 Ft / hót mondtatok .. de én akár 1000 Ft / hót is el tudok képzelni, hiszen most épp 16 000 Ft / hót utalok.

: ))

Vagy lehet alacsony, de akkor kötelező, már bizalmasnak is.

?

Joós István képe

Szia Krisztina, kicsi? ..

Szia Krisztina,

kicsi? .. ugyanmár .. én bizonyosan nem vagyok nagyobb! .. 
KLASSZ, hogy írtál – persze, hogy érték

másrészt jelenleg nincs határidő, hanem Bizalom és türelem van

.. amivel persze sokan élnek, és néhányan nagyon élnek .. ezért, erről beszélgetünk itt most .. és tökéletes bármilyen bontásban, pl negyedévente 1000 abszolút remek

: ) 

és igen, fontos a találkozó, csak nem volt támenetileg, aki szervezze, de most újra van, és lelkes klassz csapat készül a szülinapi mulatságra, mindannyiunk örömére

Isten hozott.
István 

Joós István képe

Noigen .. nem véltlenül van

Noigen .. nem véltlenül van épp az oktatásügy és az egészségügy válságban. Idéjétmúlt rendszerek.

viszont: 

Egészen addig amíg fel nem fogtam, hogy amennyit adok magamból időben, enerigában azt bizony nekem is pótolni kell valahonnan, tehát értékelnem kell magamat és ahhoz hogy fejlődjek ebből az értékből magamra kell fordítsak.Mert csak így értékeli az akinek adom azt amit adok. Tudom ez triviális. De ezt egy közösségben végzett egyéni vagy közösségi szolgáltatásra vetítve is csakis a közösség éltető elemeként tudom csak elfogadni.

NEM azért mert csak így értékelnek, az még az önbecsapás volt. Hanem MAGam miatt. Mert alap, hogy jól kell legyek ... csak így van miből adjak, másképp semmi nincs. 

Ugyanezért NEM "csakis a közösség éltető elemeként" .. hanem az Egyén ÉS a Közösség éltető eleme. BENNE áll az egyén, egyének a Közösség .. igazából csak egyének vannak – és az EgyÉn kell jól legyen. 

Joós István képe

Igen. A figyelem, tehát a

Igen. A figyelem, tehát a nézőpont határozza meg a valóságunkat ... biztos rálépek a banánhéjra, ha azt nézem – és biztos nem, ha azt a helyet mellette, ahová Lépni akarok.

: )

Másrészt ez az alapító dolog nagyon trükkös ám ... gyakorlatilag szülőnek érzem magam, aki egyedül nincs, mert családban vagyok én is, és igen, többen állnak melettem, de mégis totálisan egyedül, mint Apa, egyszem apaként, amiből több nem is lehet, és totális Atyai felelősséggel, hiszen még csak négy éves – miközben másrészt szabad akarta van, hiszen már négy éves, sőt, része vagyok, igen, Én is ennek a Mi-nek, aki bontakozik itt az Atya szerető gondoskodása révén is, aki persze nem én vagyok ... hanem Én ... Vagyok.

-

Végül, igen, a kérdés a lényeg. A kérdésben mindig benne a válasz – abban is, amit én hosszan irogattam itt, csak figyelmesen kell olvasni ... és persze MERNI kérdezni.

Hála, hogy leírtad mindezt.

Szeretettel,
István 

Oláh Krisztina képe

Köszönöm!!! És mégegyszer

Köszönöm!!!

És mégegyszer Köszönöm!!!
István, tudod mekkora tükröt állítottál most elém?

Amit írtál, szerintem hatalmas tanítás:

,,...amennyit adok magamból időben, enerigában azt bizony nekem is
pótolni kell valahonnan, tehát értékelnem kell magamat és ahhoz hogy
fejlődjek ebből az értékből magamra kell fordítsak.Mert csak így
értékeli az akinek adom azt amit adok. "

Köszönöm!!!

És, így jó... az Egész. :-)

Joós István képe

A cím okkal az ami, és bár

A cím okkal az ami, és bár elfogadom, hogy számodra zavaró, de nekem fontos, hogy elengedésben, elfogadásban, befogadásban legyek. Tehát, hogy a Lét maga is nyitott maradjon, hogy egy pillanatra se legyen eleve eldöntött, hogy ez KELL, hogy Legyen. .. Nem kell. De van. .. MA van .. holnap talán már nincs, vagy világméretűvé nő, nemtudom .. és ez így van jól .. addig fejlődik, míg nem tudom, míg ebbe nem akarok beleszólni, míg figyelek ... minél jobban figyelek, és minél kevésbé akarok ... úgy Tiszta ... tehát Szép, Jó és Igaz.

-

Része vagyok a Közösségnek és mégsem. Ahogy az előbb leírtam. Fura helyzet. Abszolút része vagyok, legszorosabban, de másrészt egy alsó pont is .. nyugalmi-pont, támasz-pont, csatorna .. kitudja. Ezt sem kell tudnom. Csak így van. És értem, hogy nehéz megérteni. .. "utasításokat" teljesítek .. brrrutálisan erős megérzések formájában érkeznek, hozzám érkeznek, egy bennem lévő Ponton keresztül lépnek be a Közösségi Térbe .. aminek Része vagyok .. de ebben az Egy Pontban mégse.

Korcyl Dóra képe

Trükkös bizony.. mármint a

Trükkös bizony..

mármint a szülőség. Anyai oldalról az én iyenirányú "projektem" ugyan fiatalabb másfél évvel :)  épp a miért és a dackorszak határán, beszéddel is kifejezőn a világot ... és valóban neki is állandó autonóm törekvései vannak ... miközben belőlem van és engem még igencsak igényel, és folytonos újító szándékkal vezet el idegen emberekhez és könnyen kapcsolódik, összeköt, összetart. Mindez a folyamat nálunk azóta egyre harmónikusabb mióta én érzem az Én .. Vagyok valóságos erejét, és a Forrás valóságos erejét, ahol bizony ahogy írod jó és csak ott jó állni mert igen Jó, Szép és Igaz.

És átadni azt épp ami érkezik, igen erős érzetekként .. mert ez emel, fejlődés felé visz magamon tapasztalva engem, amivel arányban Minket is.

És trükkös ez, mert ez is nézőpont dolga: az Én-t, a Vagyokot, vagy az Én Vagyokot nézem, vagy tudom a Mit is nézni már...hol ezzel, hol azzal felváltva gazdagszik a kép egyre .. amiért hála, hogy így van, hogy így lehet ... hisz mekkora tapasztalat a Rendről.

Szeretettel,

Dóra

Korcyl Dóra képe

igen, az egyÉN kell jól

igen, az egyÉN kell jól legyen :)

másrész mennyire sokat adtál azzal, hogy a helyzetet/helyzeted ilyen árnyalatát is megosztottad, nekem sokat, érthetővé az érzeteket.

Most itt, így számomra nyilvánvaló és könnyen kapcsolódó felületté tetted a szabadon, nyitottan hagyás gondolatát is, ebben is.

Köszönöm.

... hagyni, csak lenni mindent ahogyan van. Így már máshogy érezhető a cím is :)

Csak én már a végleteket sem szoktam magamban sem feltenni, hisz ami van az VAN. És ha hagyod hogy legyen, akkor a legjobb dolgot teszel, hisz megtalálja a helyét, az útját, ott ahova illik.

A szivesseg.net Szeretet által van, ahogyan Te is, a léte kegyelem, neked is az lett a léte a felelősségen keresztül, tehát a nem lételét, nem az én belémkódolt optimizmusom miatt, hanem logikailag is helytelennek érzem.

Az meg egy más nézőpont, hogy mint ahogy benne Te is változol, ezzel arányban a szereped is átváltozhat, szeretetben formálva Téged is.Hisz honnan is sejthető most hova is tartunk, csak az érzet van, a reménnyel és hálával teli, hogy bizinyosan a Legjobb felé. :)

És ez velem mindig így volt a legmélyén is a vÁlságnak...és most is ott csücsülnék benne, magamból kifordultan, ha nem moccan meg bennem az Én vagyok igénye és nem fedezem fel magamban az Én vagyokot, mert csak így találtam el az Én .. vagyokhoz.

Mert eddig is itt minden szépen lassan megtörtént, és úgy ahogyan a legjobb volt. :) Ez a mostani egy új, egy újabb fejlődési fázis, a következő lépcsőfok ahonnan még jobb látni mindent mindenkinek. Benne jelen lenni nekem hála és kegyelem.

Szeretettel,

Dóra

moony képe

Igen, a részletekben lakozik

Igen, a részletekben lakozik az ördög. Sajnos van egyfajta káosz, ami most
látszik. Ebből fejlődik, alakul, formálódik a Rend, és a káosz szükséges egy új
Rend kialakulásához. Látok igényt arra, hogy a közösség valóban Közösségként
működjön. Közgazdász meghatározással: van erre kereslet. Arra is van, hogy
ötleteljünk, hogy legyenek projektjeink, álmaink, amiket szabadon leírhatunk,
és elkezdhetünk megvalósítani. Ezen kívül azonban az is jó, ha valaki „csak” ad
és kap, ez is barátságokat, ismeretséget, közösséget szül.

Bizalmas
vagy tag? Én a bizalmasra szavazok, jobban tetszik, közvetlenebb. Nem értek
egyet azzal azonban, hogy a „Tag” fogalom magában hordozza a közteherviselésben
való részvétel kötelezettségét. A Bizalmas viszont nekem jobban hangzik.

Közteherviselés
ügye: az önkéntes rendszer jó. ha jó az ügy, szívesen hozzájárulok. Bevallom,
még nem tettem, még nem utaltam. Ennek prózai oka van: most épp nem ment.
Sajnos vannak ilyen időszakok. Ezért én azt gondolom, hogy az ajánlás jó, de
mindenki éppen saját anyagi helyzete és megítélése alapján járuljon hozzá a
működéshez, a CÉLokhoz. Ezért definiált célok kellenek. Én szeretném látni
anyagi hozzájárulásom hasznosulását, legalább pénzügyi jelentést formájában. Nem
hiába döcög a közteherviselés. Én új vagyok itt. Ahhoz tudok pénzt adni, amiről
tudom, hogy jól hasznosul, nem veszik el a hatékonytalanság miatt. A progresszivitásnak
valóban van értelme, ha a tervezett struktúra kialakul és él.

A Jót
és Jól témaköréhez: mint említettem, rendezetlenség, káosz van. Nincs
SZERVEZet. Nagy sokszor a lelkesedés, ami jó, de nincs mellé tervezés, mai
szóval nincs mellé projekt menedzsment. Ez nem jó, ennek muszáj változni.
Különben nem működik.

Akár
önkéntes, akár profi projektvezető esetén fontos a feladatok beosztása, a hatáskörök,
határvonalak kijelölése. A megbízott projektvezető is Bizalmas. Ha már
kiválasztották, a projekt vezetését véleményem szerint rá lehet, rá kell bízni.
Természetesen, ha valami gond van, leváltható. Ha nem érzi a bizalmat, ő is
bizalmat veszt. Így ebből nehéz továbbfejlődni.

Tehát
első körben szükséges a pontos célok kijelölése, tervezés, felelősségek, delegálási
szabályok meghatározása. Innentől a többi be tud indulni. Ha megvan, hogy miért
vagyok felelős, és lelkesít a projekt, azt érzem, hogy bíznak bennem és ki
tudok bontakozni, akkor akár képes vagyok az adott projekthez szponzort
találni, pályázni, forrást szerezni. Ez szerintem mással is így van, de csak
akkor működik jól, ha érzem, hogy van TÉR, van terem ezt megtenni, és van valós
bizalom irányomban.

Remélem
érthető, amit írtam, építő jellegűnek szántam.

Barátsággal,

Edina