a közteherviselés időszerűségéről
Tag, úgy érzem, akkor vagyok, ha a közteherviselésben is részt veszek.
-
Ami ugye lehet:
a) önkéntes részvétel a közösség építésében = munka
b) pénz
-
Ezt most azért írom, hogy elmagyarázzam, hogy miért legyen pénz IS, mint köztehervislési forma, lásd http://szivesseg.net/rend-szer – miközben az oldal használata a felejánlás és kérés természetesen marad ingyenes, és bárki számára elérhető, amint eddig is.
-
Azért, mert a saját példám azt mutatja, hogy
1.
Amikor "nem tudtam" pénzt is "áldozni" egy számomra értékes ügyre, akkor nem egyszerűen nem volt egyensúlyban az életem, hanem létem alapjait illető egzisztenciáls válságban voltam – tehát nem egyensúlyi állapotban.
És önkéntes munkába menekültem az életem Rend-ezése helyett.
Önkénteskedésből táplálkozó "lám, JÓ vagyok" élménnyel takaróztam. Sőt. Az önkéntes munkámtól való függésig jutottam, miközben alavetően volt elakadva az életem. ... Ilyen helyzetben lévő embertől nem felelős munkát elfogadni.
-
2.
A Szívesség Közösség nem volt Rend-ben, amikor indult. Mármint igen, az Ügy, de a rendszer lassú fokozatossággal forrt-forr folyamatosan, és tisztul és javul, ahogy tapasztalatok nyomán megértések érkeznek, és változunk/változtatunk.
Kibillentségem eredménye tehát Rend-Etlenség volt.
Ráadásul vezetőként többször szembesültem azzal, hogy egyensúlyából erősen kibillent embertől munkát elfogadni nem csak a személynek, de az ügynek sem igazán jó. Mert nem lesz olyan, mint reméljük. Csak majdnem. De mégsem.
-
Amivel nem azt akarom mondani, hogy bárki ne lenne Rend-ben.
Mindenki Rend-ben van, én is, hiszen mind ÚTon, s lényege a változás.
Viszont időszerű most a köztherviselés itt, és ezért pénz IS.
Nem elvárás, egyáltalán – hanem lehetőség.
Részt vállalni bárkinek, aki szeretne.
-
Derűt,
István
-
p.s.
Bővebben az én "bukásaimról" –› http://serpaportal.net/tedx-11-11-11 (angol)
Azt kell mondjam ez a
Azt kell mondjam ez a bejegyzés alapjaiban vette el a kedvemet az oldal további használatától. Bátran le merem ezt írni, mert relatíve sok felajánlásom volt az oldalon, sok embernek okoztam örömet és persze én magam is sok csodálatos embert ismertem meg és kaptam is minden téren. Éppen ezért döbbentett meg ez a bejegyzés.
Ilyetén módon kijelenteni, hogy csak az a tag, aki pénzt is ad, nos, ez ellenkezik az oldal szellemiségével és magával a kódexel is. Abban le van írva, hogy az oldalon pénzt kérni és ajánlani tilos, mert a pénz nem szívesség. Ha jól tudom ez Szívesség Közösség és nem pedig "akkor vagy tag, ha fizetsz, egyébként csak vendég" közösség. Alapvetően nem azzal van a bajom, hogy az oldal működéséhez adományokra van szükség, nyilván a szerver sincs ingyen és az oldalt működtető szakembereknek is fizetést kell adni. Ám az ilyetén tett kijelentés megdöbbentő és nem vártam volna az oldaltól. Pénzbeli adomány adható, de ebben a formában nem kérhető. Az oldalra regisztrált emberek adatlapjain egyértelműen megjeleníteni, hogy adott-e pénzt vagy sem, nos, ez pedig túlmegy minden határon. Ugyanis a besorolásból egyértelmű, hogy ki vett részvényt és ki nem.
Főleg azért felháborító, mert nem mindenkinek van erre pénze. Az oldal célja nem pénzbeli szívességek célba juttatása. Nem kell egzisztenciális válságban lenni ahhoz, hogy ne kerüljön 3000Ft. Sokan élnek úgy manapság, hogy az utolsó fillérnek is megvan a helye. Vagy ha valakinek éppen akad 3000Ft-ja, akkor attól elkérni már tisztességes? Nem, kicsit sem. A pénzbeli adományok fontosságára és szükségességére felhívni a figyelmet lehet és kell is(sőt, jutalmazni is lehet az adományozást), de ez alapján nyilvánosan megbélyegezni az embereket egy olyan közösségben, ami elvileg a bizalomra épül én úgy gondolom, hogy olyan ellentmondás, amit én pl nem kívánok felvállalni. A megbélyegzés szóbeli megnyilvánulása pedig duplán sértő, tag kontra vendég vagy barát. Ergo aki pl munkával segít másoknak, de pénzt áldozni nem tud már csak vendég vagy barát?
Sokan jöttünk ide azért, hogy feleslegessé vált holmikat juttassunk el a szükség helyére, hogy szellemi támogatást vagy tudást osszunk meg másokkal egy bizalmas közösségben. Ez a rend ennek a szellemiségnek a szétzilálása.
A bejegyzés második felét nem is értem. Aki csak önkéntes munkát és adományokat ajánl fel és nem pénzt az menekül és téves úton jár? Ezt egyenesen kikérem magamnak! Fanatikus önkénteskedésnek gúnyolni sokak eddigi tetteit? Mégis hogyan fér ez meg az oldal elveivel?
Sokan hagyták itt az oldalt a visszaélések miatt, amire megint csak nem érkezett intézkedés csak egy válasz, mely szerint bízzak(különben jó sem vagyok) vagy ellenőrizzek és különben is ha eladja valaki a kapott holmit az is hasznosul(megintcsak ellentmondás, mert pénzt adni nem lehet, de ha eladja, aki kapja az már jó), de erre azt mondtam, hogy elfogadom, ellenőrzök, levelezek, stb. Ám ez a szellemiség, ez a SzívesRend engem is rávisz arra, hogy az oldalt itthagyjam. Még kerülne is támogatásra, de ez a tálalás számomra itt elfogadhatatlan. Így amint életbe lép a rend én is törlöm magamat az oldalról, csak a személyesen kialakult kapcsolataimat tartom meg.
Természetesen én 1 ember vagyok, 1 véleménnyel. Ritkán folyok bele ilyen ügyekbe, ám ezúttal írnom kellett. Én a véleménymegosztást alapvetőnek tartom egy közösségben. Az én érvelésem is lehet rossz, ám továbbra is úgy gondolom, hogy adományt kérnia működéshez lehet, de így nem. Itt főleg nem.
Üdv
Azta...ezt nagyon
Azta...ezt nagyon összedobtad. Szívemből szóltál..
Kedves István! Azt hiszem,
Kedves István!
Azt hiszem, itt két dolog van összemosva.
Ahogy én látom:
1. Van, amikor életünk rendbetétele (önmegvalósítás) helyett "jók" vagyunk. Ezt egyfajta szembe nem néző pótcselekvésnek látom. (De ez kevésbé személy-, inkább állapotfüggő, és egyfajta jelenség, amelyik szinte mindegyikünkben fellelhető.)
2. Ettől szerintem független, hogy valaki hozzájárul-e a költségekhez.
A környezetemben többen, és én is úgy vagyok, hogy költünk mi pénzt "ügyekre", időnként nem is keveset. De szervezetet "vakon" nem mindig pénzelünk szívesen. Főleg, ha ez egyfajta feltétel lenne.
A pénzt adó tag pl. miért lenne előrébb a skálán, mint aki tevékenyen aktív?
Igen, ez bizalomhiány. Nekem az ilyen hangulatú bejegyzés (ha jól értelmeztem) komolyan meg is alapozza ezt, leginkább egyfajta híveket tehetséges retorikával fejő kisegyházra emlékeztet. Elég ijesztő is ebben a formában. Agymosásszerű, "wishful thinking"-re és önbizalom-kompenzálásra alapozó lelki zsarolás.
Remélem, csak egy rossz pillanat (vagy én néztem be nagyon). Mert ha jól értelmezem és ez gyökeret ver, egészen biztos, hogy nem maradok itt.
Üdvözlettel, jóban reménykedve:
Tomi
3 dologgal egészíteném az
3 dologgal egészíteném az írásomat. Elnézést a hosszas írásért.
1.Említettem a visszaélések kérdéskörét. Magam is tudom, hogy kéregetők ellen nem lehet mit tenni, lássuk be, hamisat állítani, hamis iwiw vagy facebook adatlapot összeállítani 5 perc, nem szűrhetőek ezek az emberek, nyilván ezt a vezetőség sem nagyon tudja megoldani. Engem a válasz zavart, hogy ha átver valaki tulajdonképpen az én hibám, mert nem ellenőriztem személyesen ill az az álláspont, amely szerint az eladott termék is hasznosul. Ha akarom eladom én a dolgokat és elteszem a pénzt, de sokan nem adják el, hanem elajándékozzák oda, ahol kell, de nincs rá pénz. Nyilván ha eladja az, aki kapja akkor egyrészt gyakorlatilag pénzt adtam, másrészt nyilván olyan veszi meg, akinek telik rá, ergo nem az kapta, akinek nem jut rá. Uram bocsá, hadd zavarjon ez. Tehát ha intézkedni nem lehet legalább ne keltsünk bűntudatot az átvert felszólalókban, hanem közösségi szinten próbáljuk minimalizálni az ilyen esetek számát és hallgassuk meg a rossz tapasztalatokat is.
2.Már a SzívesRend bevezetése is sánta. Szerintem ezen az oldalon, a szellemiség és célok tükrében a következőképpen nézhetne ez ki. A vezetők leírják, hogy kérem szépen az oldal költsége jelenleg ennyi és ennyi(lebontva, hogy mi mennyibe kerül), amit valamilyen úton-módon ki kell termelni, különben az oldal nem megy. Tisztázni kell, hogy cél-e a profittermelés, azaz az oldal üzemeltetői közül hányan szeretnének ebből pénzt keresni és ők milyen fizetési igénnyel rendelkeznek ill milyen munkát végeznek. Végül kijön egy nagyjábóli éves összeg. Ezek után át kell gondolni, hogy ezt miből lehet előteremteni, pl reklámok bekerülése az oldalra, stb vagy pedig teljes egészében a felhasználók befizetéseire hagyatkozik az oldal. A reklámokból él a netes oldalak legnagyobb százaléka, az egy járható út. Utóbbi lehetőség a nehézkes. Lehet azt mondani, hogy x összeget kell összedobni és ebbe mindenki belátás szerint belefizethet mert lehet az üzemeltetést közösségi érdekké, közösségi eredménnyé tenni annyira, hogy sikeres legyen ez az út. Az nem megy, hogy akkor mától kvázi 3000Ft-ért(utána dobva így hanyagul, hogy mondjuk egy évre ennyi) a neved mellé kerül a "zöld pipa", hogy igen, te igazán teszel valamit. Ez elrettenti az emberek egy részét, a más része meg azért mert nem tudja kifizetni ezt az irreális összeget(egy összegben ez irreális a mai anyagi helyzet mellett). Azaz a többség barát meg vendég lesz és maximum lenyelve a békát mindkét oldalról-az adományozó benyeli, hogy ő csak fanatikuskodik az adományozott pedig benyeli, hogy ő csóró szegény, aki nem bír áldozni a jó ügyért és szégyellje ezt-megy tovább az oldal és az emberek eddigi tevékenysége. Azaz nem nyert az oldal semmit.
3. Tomi hozzászólásában ott egy nagyon nagy igazság:sokszor áldozunk szívességekre pénzt, nem is keveset. Maximum nem írom ki azonnal az adatlapomra, ha éppen kifizettem egy postaköltséget...
Ha már pénz, akkor legyünk hűek az oldal jelszavaihoz:bizalom és közösség. Ez a találás mellőzi mindkettőt és ráadásul az ötlet is hibás.
Hölgyeim, nem kérünk
Hölgyeim, nem kérünk adományt, egyáltalán.
: )
Értelek Amelia, remélem
Értelek Amelia, remélem érzed.
És remélem, hogy Te is próbálod megérteni, hogy mért időszerű mégis erre lépjünk.
Nem, nem a pénz miatt.
Hanem, hogy Valódi Közösség teremjen, erősödjék.
-
Másrészt még nem vezettük be.
Harmadrészt az Alapítvány oldalán már rég látszik mire időszerű költsünk.
Szia Tomi! ad 1. – Igen. ad
Szia Tomi!
ad 1. – Igen.
ad 2. – Háát én is nagyon remélem! Mármint, hogy az ijedelem okát nem csak ránk/rám vetítik ki az emberek, hanem magukban is szétnéznek, hogy mi okozza a felindulást.
Ez egy nagyon komoly és nagyon nehéz téma – és nagyon örülök, hogy belevágtunk, mert láthatóan van miről beszéljünk.
Eleve nem elvárás, hogy bárki részvényt váltson. Az oldal funkciói ingyenesek, és azok is maradnak, viszont a közös munka, tehát, hogy valóban KÖZös munka legyen, az Közösséget feltételez.
A Közösség pedig attól születik, hogy áldozunk érte.
Én vagyok a legszomorúbb, hogy nem magától értetődő ebben az országban, hogy támogatjuk a szerintünk értékes ügyeket. Több tíz ember dolgozik azért, hogy ez az Ügy éljen, és JÓ is legyen – valahogy mélyen szomorú, hogy ezt mindenki magától értetődőnek érzi, örömmel használja, de rajtam kívül csak 1-2 ember utalt a Szívesség Alapítványnak fennállása, tehát 2011 szeptembere óta.
Számomra a felháborodás a döbbenetes – miközben, persze értem én.
Persze, hogy mehetnénk arra, hogy a szivesseg.net szívességekre való, egyre profibb site, egyre többen használják, egy ponton megjelennek hirdetések, majd egyre több hirdetést értékesítünk, és én és még páran nagyon meggazdagszunk amikor eladjuk a T-Csoportnak. De nem így döntöttem. Szívesség Közösség a név, nyilván okkal, bár akkor még nem tudtam, mikor így kerszteltem – a jogi forma pedig Közhasznú Alapítvány, ahol még csak fizetésem sem lehet. Közösséget építünk, mert EZ szolgálja az egyéni és közös kibontakozást – pl épp így is, hogy most a pénz és közteherviselés témával szembesülünk.
Hogy ez bizalom téma? Igen. Vastagon.
Egymásban, bennem, és magunkban bízunk-e?
Ezt Időszerű mindenkinek eldöntenie.
... mert bízva JÓ együtt munkálkodni.
: )
Szeretettel,
István
-
p.s.
+ Nincs skála.
Ez NEM skála. Csak állapotok.
Nem jobb az egyik mint a másik, csak más.
... megpróbálhatnám körben ábrázolni, de így érthetőbb.
Nem gondolnám, hogy időszerű
Nem gondolnám, hogy időszerű erre lépni. Rengeteg támogatót lehet szerezni, aki az oldalon elhelyezett reklámért cserébe bőven kitermeli a működési költségeket. Az oldalnak van már olyan ismertsége, hogy ez ne jelentsen gondot, én úgy gondolom.
Azt megértem, hogy időszerű az oldalnak pénzt szereznie, nem élek álomvilágban. Csak nem gondolom, hogy ezt így kell. A blogbejegyzés hangneme és stílusa vágta ki nálam a biztosítékot, mert nem arról szól, hogy adott egy közösség, amelynek közös érdeke az oldal fenntartása és ehhez anyagi vonzató támogatás szükséges, hanem azt mondja, hogy majd lesz egy közösség, aminek akkor vagy tagja, ha fizettél, különben csak fanatikusan önkénteskedik. Ez bűntudatkeltés ésérzelmi zsarolás, hiába van alá írva, hogy nem kötelezettség, csak éppen nyilvános megbélyegzést kap, aki nem áldoz pénzt. Ezt erősödő közösségnek nevezni szemfényvesztés.
Márpedig sokan nem fognak. Ez a rendszer esélyt sem ad arra, hogy mindenki a saját erejének megfelelően támogassa az oldalt. Van, aki adna 5000-et, van aki csak 1000-et, mert annyit szán rá. Mindezt megbélyegzés és érzelmi zsarolás nélkül, szimplán azért, mert ha nincs pénz, nem megy az oldal. Kész. Nah ez már közösséget kovácsol. Előbb jönne össze a hiányzó összeg.
Nem a pénzt sajnálom, mert én vennék is részvényt, hanem a tálalás, megfogalmazás és elv nem tetszik.
Kedves István! Azt hiszem,
Kedves István!
Azt hiszem, elsők közt láttam ezt a blogbejegyzést, de megintcsak kivártam, hogy mit szólnak hozzá a többiek... Teljesen egyetértek velük!
Tomihoz hasonlóan én is "összemosásnak" érzem ezt az írást.
Értem, hogy szükséges valamiből finanszírozni a honlapot. Világos, hogy azokat is honorálni kell valahogy, akik a működtetésével foglalkoznak. Viszont akkor nem kell szabadkozni, hogy nem a pénz a lényeg a közteherviselésben!
Ne már, hogy az én személyes életemben való elakadásokra apelláljunk! Ez igenis lelki zsarolás, s legalább olyan érzelmi manipuláció, mint amikor a "rászorulók" mélyrehatóan ecsetelik rossz anyagi helyzetüket, hogy a felajánlók megszánják őket! Csak az a különbség, hogy az utóbbi módszerrel írt bejegyzéseket a moderátorok szépen kitörlik...
Volt már szó a tagdíjfizetésről. Megbeszéltük, elfogadtuk, hogy legyen. (Nem is ezzel van bajom! Még csak a szíves-renddel sem, bár lehetne finomítani rajta...) De akkor már kérem szépen, ne szemérmeskedjünk! Ki kell írni, hogy aki mától tagnak érzi magát itt, fizessen tagdíjat! Ezen és ezen a módon teheti meg... S akkor tag lesz az illető. Jogokkal, a közösség életében való aktív részvétel lehetőségével! (Érzésem szerint olyasvalakinek, aki napi szinten használja az oldalt - mint én is -, érdemes tagdíjat fizetnie - elfogadható, reális határokon belül. De akkor legyen is miért!)
Viszont ha tagdíj, akkor ne beszéljünk itt részvényekről, s az alapítványhoz utalható adományokat se mossuk össze ezzel! (Mellesleg nonprofit szervezetnél ellentmondás is "részvényt" bevezetni! Azt pedig hadd döntsem el én, hogy a tagdíjon kívül adakozom-e vagy sem. Illetve, nem csak a szívesség.net létezik a világon, sokan ezen kívül is adakozunk, más célokra.)
Azt, hogy a saját életemben van-e elakadás, vagy nincs, igyekszem-e rendbetenni vagy nem, bízza rám mindenki! A Szívesség Közösségen belüli közteherviselés, a közösség anyagi alapja ne ettől függjön!
"Nem elvárás" - írod. De úgy tűnik, szükséges. Akkor ne mentegetőzzünk! Mert ez így álszent dolog - véleményem szerint.
A magam részéről továbbra is szeretnék tag lenni, építeni a közösséget. Nem kívánok elmenni... De ha marad a képmutatás, nem tudom felvállalni a szellemiségét! S minden erőmmel küzdeni fogok ellene. (Mármint a képmutatás, álszenteskedés ellen... A Közösségért: Érted, Értem, Mindannyiunkért. S szerintem ettől erősödik a közösség! Nem pedig attól, ha az emberek magánéleti válságára hivatkozunk...)
Barátsággal: Dinus
Hmm.Meglepsz Dinus. Ha azt
Hmm.
Meglepsz Dinus.
Ha azt mondom, hogy nem a pénzszerzés a lényeg, akkor ezt azért mondom, mert nem a pénzszerzés a lényeg.
Pénzt sokféleképp szerezhetnénk, ha ez lenne a lényeg.
Tudjuk használni, persze – de a Lényeg a Közösség fejlődése, a RészVétel.
-
Ettől persze még elfogadom, hogy a részvény lehet megtévesztő elnevezés.
Nekem játékos, és kifejező, hogy RészVény
... de belátom, hogy lehet nehéz így érteni.
Hívhatjuk másképp.
-
Másrészt szerintem nem vehet vele semmit, aki adja.
Nem keletkeznek sem jogai, sem kötelezettségei.
Azok a csoportokhoz való tartozással keletkeznek.
Ami nem megvásárolható.
Csak egy elem az adomány.
-
Hogy ez képmutatás?
Lehet.
Nemtudom.
De nekem fontos, hogy NINCS "legyen is miért" a másik oldalon.
-
Önkéntes adomány van – ha van. Nem pedig elvárás.
-
Végül nem értem, hogy az, hogy elmondom hogy
a) én miben voltam
b) mit érzek vezetői felelősségemnek
... az mért érzelmi zsarolás.
-
Legvégül pedig valóban összecsúszik két téma, bárhogy is próbálom elválasztani:
1. önkéntes részvétel a közösség építésében – örömteli "áldozat", ami ugye lehetne munka is
2. ne csak munka legyen, mert a saját példám jól mutatja, hogy ez gyakran nem egyensúlyi állpotban lévő embertől érkezik, és akkor az
a) remek alkalom volt nekem önbecsapásra
b) az eredmény is olyan volt, lásd a Rend-Etlenséget itt
Nojó.Átírtam hosszabbra, és
Nojó.
Átírtam hosszabbra, és jobban elmondósra.
Bocsi, hogy folyamatában változik, de így működöm.
A hozzászólásokból értem, hogy mi nem érthető.
És tudom, hogy az én felelősségem, és átírom.
: )
A mondanivaló maradt!
: ))
Nem az az érzelmi zsarolás,
Nem az az érzelmi zsarolás, ha elmondod, te miben voltál, s hogyan élted meg, hanem az, ha ránk vetíted, hogy mi is egészen bizonyosan ebben vagyunk, s akkor kerülhetünk csak ki, ha így és így lesz: ha közterhet viselünk, adakozunk, stb.
Nem fogadom el, hogy feltétlenül összefügg a kettő! Legalábbis így nem, ahogy írod...
Azonkívül egészen más egy olyan embernek a helyzete, akinek csak magára kell gondot viselnie, mint akinek ott áll a háta mögött egy egész család (sok esetben nagy család...)! S lássuk be, azért már elég sokan vannak itt családosok! Akiknek nem elsősorban a szívüknek kedves baráti közösségre, hobbira, kedvenc idődöltésre (s nem is tudom, mi mindennek nevezhetném még) kell "áldozniuk" az anyagijukat, hanem mindenek előtt a családjuk megélhetésére. Akik nem csupán a maguk szája elől veszik el azt a pénzt, amit ilyen helyre adnak, hanem a gyerekeik elől is. A mai magyarországi állapotok közt ezeknek az embereknek azt mondani, hogy nincsen egyensúlyban az életük, mert nem támogatnak anyagilag egy internetes oldalt, szerintem igenis kíméletlen képmutatás... (Legalább olyan kíméletlen, mint ahogy én ezt most leírom... :( De remélem, nem gondolod, hogy támadni akarlak, nem ez a szándékom!)
Idézném Amélia lentebb írt sorait:
"Nem kell egzisztenciális válságban lenni ahhoz, hogy ne kerüljön 3000Ft. Sokan élnek úgy manapság, hogy az utolsó fillérnek is megvan a helye." Hozzáteszem, ha több lenne nekik, annak is lenne helye... Ezek az emberek nem ugyanazokról a dolgokról mondanak le, mint mondjuk Te... Viszont akkor ezeknek az embereknek ne legyen meg a lehetőségük rá, hogy tagi státuszba kerüljenek?!
Én, mint írtam, nem vagyok a tagdíj ellen. De akkor ne mondjuk, hogy nem elvárás - miközben igenis az(!). Legyen r(R)endje: ennyit, ekkor és így fizetjük. Viszont legyen többszintű, s az alsó szintje, olyan alacsony, amilyen csak lehetséges... Ami éppen hogy fedezi a honlap fenntartásában kb. egy ember részvételi lehetőségét az oldalon. (Persze, nem tudom, hogy ez így kiszámítható-e... S hogy a tagdíjfizetés mellett lehet-e továbbra is közhasznú, nonprofit szervezet a közösségünk?)
S az egyéb plusz kiadásokra igenis legyen más csatorna, ahonnan befolyhat a pénz.
Viszont még mindig fenntartom, hogy a közösség építése, fejlődése nem a pénz-áldozat kérdése!
Mindannyian építjük a közösséget, akik bármilyen formában is találkozunk, barátságot ápolunk egymás közt, közös tevékenységet folytatunk. S nem tekintjük ezt munkának! Viszont akikről úgy gondolod, hogy komoly munkát végeznek a közösségért, ami már fizetéssel honorálandó, akkor nem azoktól kell számon kérni, hogy fizetnek-e közterhet... Itt érzek én összemosást. Tisztázzuk le a dolgokat!
OK! Valahol kezdem érteni, mit akarsz mondani, de azért csak bízzuk rá mindenkire, hogy mennyit önkénteskedik, s ne nevezzük fanatikusságnak! Legyenek fizetett alkalmazottak, de csak a honlap s az alapítvány működtetésében, de az egyéb önkéntesen vállalt feladatoknak is legyen meg a helye, mindenféle elmarasztaló megjegyzés nélkül. Legyen lehetőségünk örömöt találni az egymásért s másokért tevő közösségi életben! (Félek: valahogy ez forog most veszélyben. Mert ahol nagyobb mennyiségben is megjelenik a pénz - ld. "22 legnagyobb részvényes" -, ott nem tudom elképzelni, hogy ne jelenjen meg a presszionálás igénye is.) (Lehet: jó lett volna kicsit többet beszélni az alapítvány szerepéről a Szíves Műhelyen!)
Részemről mára ennyit. Indulok itthonról, holnap olvasom a fejleményeket.
Üdvözlettel: Dinus
Szia Kedves
Szia Kedves Mindenki!
Végigolvastam az előttem szólókat, s gondoltam, én is elmondom a bennem felbukkant érzéseket, gondolatokat:
Már megint ez a fránya PÉNZ... milyen indulatokat kavar.
És ez jó. Szerintem.
Igazából, azon tűnődtem, hogy ha mondjuk x számú süti/év lenne a Közösséghez tartozás tagdíja, mennyivel egyszerűbb volna azt megemészteni. :)
Két részt, két különálló, de mégis összetartozó részt látok most a vita kapcsán. Az elsőhöz:
Én magam is futottam jópár kört e kényes témában önmagammal, kicsit másképpen, mégis hasonlóan Istvánhoz.
Segítőként dolgozom, s nem egyszer fordult elő, hogy 'adományoztam' a segítségemet a hozzám fordulónak. Ugyanúgy, ugyanazt tettem, segítettem, mint amikor fizettek érte. S mégsem működött. Nem ugyanaz volt a hatása. Felborítottam az egyensúlyt a nagy segíteni akarásomban. Ráadásul valójában még az adósommá is tettem. Akadályoztam az energia áramlását.
Márpedig a pénz nem más, mint energia. Áramoltatni kell. Mert az energia akkor él, ha áramolhat, különben meghal, elvész. És milyen jó, hogy mi rendelkezünk arról, hogy merre, hogyan, hová, mekkora mennyiségben áramoljon. :)
Amióta ezt felismertem, már nem kapok frászt csupán a PÉNZ szó hallatán. :)
És ez itt most egy újabb lehetőség, nem több, egy irány, egy hely, egy cél, egy érzés, ami felé ily' módon IS elindulhatunk. Ha akarunk.
(Mindezt azért mondtam el, mert úgy érzem, egy része az indulatoknak a PÉNZ szó által generálódik, lehet, tévedek...:) )
Második rész:
RészVény - ez nekem beszédes. :) Általában egy közösségben tagdíjat szokás fizetni. Annyira természetes, hogy megtesszük az oktatás, sport és számos kulturális közösségi területen. Többnyire meg sem kérdezzük, miért, mire.
Itt viszont mindenki szabadon eldöntheti. És ez jó. Például, ahogy látom, 'Barát'-ként nem csupán az oldal adta lehetőségek állnak rendelkezésre, hanem közösségi találkozókon való részvétel is. Részvény mentesen! :)
És aki az adás-kapás területét érzi magáénak, teheti.
És aki a közösség tagja kíván lenni - mert neki ez jó -, teheti. Tagdíj - részvény - pénz - energiáját is az ÜGY felé fordítja.
Nekem személy szerint tetszik a Lehetőség. Érzem, hogy felkavar, megmozdít, elmozdít, átRENDez.
Kíváncsian várom és figyelem az általa érkező változást.
Hát, én így... :)
Mosolyt mindenkinek!
:)
Szia Eszter! Valami
Szia Eszter!
Valami félreértés lehet. Nem a fránya pénzről szólnak a hozzászólások, hanem egyrészt arról, hogy miért kell zavaros ideológiai maszlaggal letolni azt a torkunkon, másrészt hogy ki és hogyan akarja eldönteni, hogy milyen árfolyamon lesz itt számolva a vigasz, a bátorítás, a nevetés, a bánat, a barátság, az egymásra figyelés. Mennyibe kerül a "szívesség-érzés?".
Az sem mellékes, hogy éppen attól lett komoly bizalmi válság, hogy itt, ahol pénzt kérni tilos, éppen az szegi meg a szabályt, aki alkotta. Orwell után szabadon: "minden ember egyenlő, de egyes emberek egyenlőbbek" .
Senki nem a pénz ellen szólt. Éppen azért írtak, mert még hittek benne hogy érdemes szólni, mert lehet jól csinálni. Nem valami ellen szóltak, hanem valamiért.
Az eredeti íráson erősen átjött a "pénzkelldegyorsan" érzés, ezért manipulatívnak és másokat sértőnek is joggal érezték.
Itt nincs szó arról, hogy legyen-e pénze az alapítványnak. Mindenki egyetért, hogy legyen, de belátható, hogy ha bíznának az alapítványban a felhasználók, akkor már régen utaltak volna pénzt. A felhasználók az eredeti Szívesség érzésben bíznak, ami tökéletesen működött pénz nélkül--éppen ezt tanulták és tapasztalták meg az oldalon (is).
Nem bántani akarlak a reagálásommal, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy ha csak a pénzről lenne szó, akkor legyintünk, aztán fizetünk vagy nem, - és kész.
Szia,
Emma
Szia Emma! :) Ezért írtam,
Szia Emma! :)
Ezért írtam, hogy én így érzem, de lehet, hogy tévedek.
És nem is gondolom, hogy magáról a pénzről szól, sőt! Jóval túlmutat azon.
Szerintem. Legalábbis éppen ezt próbáltam a saját eszközeimmel elmondani.
De ezt ÉN érzem így.
Én mást látok ebben, e mögött, ettől függetlenül értem és elfogadom az enyémmel nem egyező reakciókat is. Elfogadom, hogy más olyan dolgokat lát, érez mögötte, benne, amit én nem.
Valamiért úgy érzem, hogy JÓ az, ami alakul e LEHETŐSÉG által. :)
Szép estét Neked!
Eszter
Kedves Eszter, csodálkozom,
Kedves Eszter,
csodálkozom, hogy te, aki segítőként dolgozol azt állítod, hogy a pénz energia, és az önzetlen adás pedig meggátolja az energiaáramlást. Energia nem hal meg, és nem vész el. Alaptörvény. És milyen jó azt hinni, hogy mi rendelkezünk...
Ne haragudj, nem értek egyet. Egyáltalán nem szükséges olyan tulajdonságokkal felruházni a pénzt, amik nincsenek. A pénz egy szükséges rossz dolog a világban. Ha nem lenne pénz, nem lenne szétesve a világ. Számomra teljesen világos és érthető, hogy pénzre szükség van az üzemeltetéshez, fejlesztéshez, de ezt nem így kellett volna tálalni.
Kedves István!
Önkénteskedésből táplálkozó "lám, JÓ vagyok" élménnyel takaróztam. Sőt.
Az önkéntes munkámtól való függésig jutottam, miközben alavetően volt
elakadva az életem. ... Ilyen helyzetben lévő embertől nem felelős
munkát elfogadni. -mondod. Én pedig kérdezem, honnan lehet majd tudni, hogy az illető bizonyosan olyan helyzetben van-e, hasonlóképpen átveri-e önmagát, amint azt te tetted? Lesz családlátogatás? :) Nevetséges ez az egész. Egyetlen ember személyes tapasztalatai és pillanatnyi hangulata alapján döntéseket hozni sok ezer ember közössége fölött...vajon az felelős döntés-e, hogy még mindig elfogad a közösség vezetőnek, miközben madzagon rángatsz mindenkit a saját kényed-kedved és "fejlettségi szinted" szerint? Szabályokat hozol, hogy fejlődjünk, aztán te magad veszed semmibe azokat? Az a nagy baj, hogy bálványoznak az emberek, mert adtál nekik valamit. Megmutattál egy másik utat, amin szerettek járni, továbbmenni. Sokszor olvasom a hozzászólásokat, és döbbenettel tapasztalom, hogy néhányan istenként tisztelnek, isszák a szavaidat, nem látnak ellentmondást semmiben, és bólogatnak, igen István, igaz István, öröm István, szeretünk, követünk István. Nem ez a baj. Hanem az, hogy -én úgy látom- magad sem vagy azon a szinten, hogy felelősséget vállalj egy ekkora közösségért. Ez ugyanis a te nyájad. Te vagy a pásztor, és ők arra mennek, amerre tereled őket. Büszkélkedsz velük és jól érzed magad tőle. Aztán amikor elszaporodnak, akkor megnézed melyiknek értékesebb az irhája, a többit meg szélnek ereszted. Én most ezt látom. Igen, csúnyán kisarkítva mindent, mert én így szoktam. Elnézést.
Üdvözlettel,
Flóra
Kedves Flóra! A saját
Kedves Flóra!
A saját tapasztalataimat, érzéseimet osztottam meg Veletek. Természetesen nem kell egyetérteni velem.
Én azt nem tudom, hogy milyen volna a világ, ha nem volna pénz, mert hogy van.
És én úgy vélem, hogy mindennel, ami megjelenik a világunkban dolgunk van. Valamilyen szinten. Hat ránk. Segít. Leginkább önmagunk megismerésében.
Nekem például sokat segítettek a pénzzel kapcsolatos tapasztalásaim. És nem mondom, hogy könnyű volt... :)
Köszönöm a soraidat, jó éjt Neked,
Eszter
Huhhh! Ez nagyon erős és
Huhhh! Ez nagyon erős és szókimondó volt. Talán jó lett volna ezt nem így, ország-világ előtt kiírni, hanem inkább személyesen... Én biztosan nem így írtam volna le, de nem mondhatom, hogy nincs benne igazság...
Én még mindig úgy érzem, hogy azért mondjuk itt a magunkét, mert szeretjük a szivesseg.net-et, ezt a közösséget. Azt akarjuk, hogy megmaradjon, életképes legyen, s a miénk legyen. Mindannyiunké!
István!
Nem támadni akarunk, csak visszahatni a "pásztorra"- ahogy Cérnácska nevezett. (Mert azért nagyon birkák nem vagyunk! :) )
Igen, talán erős volt. De
Igen, talán erős volt. De ettől még így érzem. Nem tudom máshogy kimondani, mint ahogyan érzem. És való igaz, szeretem én is a szívesség.netet. És függetlenül attól, hogy látok István írásaiban itt-ott ellentmondást rengeteget adott is, amit olvastam tőle. Életem legnehezebb időszakában az ő írásai inspiráltak leginkább. Azt is elfogadom, hogy egyszer fent, egyszer lent. Mert törvényszerű. Senki nem tud progresszív fejlődést produkálni, vannak pontok, amikor megállunk, vissznézünk, stb. Ez a döntés ilyen formában azonban nem tetszik. Pont azért mert azt gondolom, hogy szétesik tőle a közösség. Persze nem tudom, mi a valós cél. Ha az, hogy kiszűrje a rendszer azokat, akik egy bizonyos elvárásnak nem felelnek meg, akkor tökéletes is lehet. Nem feltételezem, hogy ezért történik mindez.
<........>
<........>
Ezt viszont nem értem. Bocs.
Ezt viszont nem értem. Bocs. :D
Hát igen.Ez a bejegyzése
Hát igen.Ez a bejegyzése Istvánnak enyhén szólva melbe vágott. 48 éves vagyok,évek óta nem találok munkát. Egyre értéktelenebbnek érzem magam és az egyetlen hely ahol még tudok tenni valamit és időnként hasznára válhatok másoknak azt mondja tőlem nem szabad elfogadni!
Szóval ha nem tudok pénzt adni a havi 22500-ból akkor mást meg ne akarjak?
Múlt összel végeztem mint nonprofit menedzser, pontosan tudom hogyan működik egy alapítvány és milyen lehetőségei vannak.
Ha tagdíjat akarnak szedni miért nem egyesületet alapítottak és akkor teljesen jogosan beszedhetnék minden évben a tagdijat a tagoktól és mindenki eldönthetné,hogy akar-e a közösség tagja lenni.
Ez egy alapvető külömbség az alapítvány és az egyesület között.
Közhasznúként a közteherviselésnek valóban most lenne itt az ideje hiszen lehetne gyüjteni az adó 1%-át.
Igaz az NCA még nem írta ki az ezévi pályázatokat a müködésre de az is várható mostmár.
Szóval Kedves István! Nem állítom,hogy ennek a közösségnek nincs szüksége pénzre,de annál sokkal nagyobb szüksége lenne arra hogy valóban közösségként működjön és ha az önkéntesmunkánkat fogadná inkább valószínűleg előbb utobb lenne pénz is.
Szia Vera64! Örülök, hogy
Szia Vera64!
Örülök, hogy írtál.
Egyszer-kétszer már részletesen írtam az önkénteskedésről az oldalon, ami valahol kapcsolódik, erősíti az írásodat. Akkor a munkakeresésről, munkanélküliségről volt szó. Azt gondolom, azt tapasztalom, hogy aki sokáig nem talál munkát, annak nagyon jó, ha önkéntes munkákat vállal különböző helyeken. Éppen azért, ami az írásodból is lejön. Ha begubózunk, nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit, azzal rontunk a helyzetünkön. Értéktelennek, tehetetlennek érezzük magunkat, és ez lefele húzó folyamat. Ennél sokkal jobb, ha időnként vagy rendszeresen csinálunk valami hasznosat, mégha azért pénzt nem is kapunk. Minél több új helyet, új közösséget, új munkaterületeket ismerünk meg, annál valószínűbb, hogy az új kapcsolati rendszerünkkel fizetős munkát is találunk, vagy kínálnak. Meg kell mutatni magunkat másoknak, hogy ha lehetőség adódik, akkor akár nekünk kínáljanak munkát, mint ismeretleneknek. Az önkéntes munka semmit nem vesz el a munkakeresés idejéből, tehát mindenképpen jobb mozogni, tenni, emberek közt lenni, mint otthon kétségbeesetten ülni. Lehet, hogy nem hoz munkát az önkénteskedés, de az biztos, hogy addig is nem lefele megy az ember lelkileg, és az sem mellékes, hogy tényleg sokat tehetünk ott, ahol arra szükség van, de nincs pénz megfizetni.
Jó a hozzászólásod, köszönöm.
Szia, Emma
Csak széttártam a kezemet
Csak széttártam a kezemet tanácstalanságomban, hogy tényleg: mi lehet a valós cél(?).
Hmm. Számomra a nagy kérdés
Hmm.
Számomra a nagy kérdés nem, hogy ki mit próbál rámvetetíteni.
Hiszen az róla szól.
Hanem, hogy én mit veszek magamra.
Ami viszont rólam – és mindig nagyon tanulsgáos ...
Szia Emma! Klassz, hogy Te is
Szia Emma!
Klassz, hogy Te is hozzászólsz, mert igen, nem az ellen, hanem az ért a fontos, és öröm ezt látni-érezni.
: )
Másrészt:
1.
A szívesség érzésnek nincs ára, az oldal marad ingyenes, bárki adhat kaphat, használhatja, ezért ezt a kommentedet nem értem.
2.
A szabály az oldal használatára vonatkozik, hogy mit szabad felajánlani és kérni. Az, hogy a Közösség miképpen működik, hogy kiket hívunk meg hová, egy egészen más téma.
3.
Bizalmi válság válóban akkor van, ha nincsenek rendeben a dolgok. Az én élményem, hogy épp erősödő bizalom van, amióta elkezdtük rendezni a sok téren zavaros viszonyokat.
4.
Minden ember egyenlő ÉS minden embernek eltérő a funkciója. EZ ma a legfontosabb tanulnivalók egyike, hogy senki nem értékesebb mint a másik, de mindennyiunknak más a helye, és ezzel együtt a felelőssége és a mozgástere is.
5.
Én magam is akkor támogatok egy ügyet, ha úgy érzem, hogy bízom benne, és azokban akik csinálják. Ha tehát tökéletesen működtünk volna, érkezett volna támogatás, tehát épp ez is mutatja, hogy van tér rendeződni – amit pedig az is megerősít, hogy míg a korábbi időkben alig néhányan utaltak az Alapítványnak, az elmúlt napokban egyre többektől hallom.
: )
Remélem, jól vagy!
Derűt,
István
Kedves Vera! Nagyon hálás
Kedves Vera!
Nagyon hálás vagyok ezért a hozzászólásért. Egészen biztosan MARADUNK fogadókészek olyan önkéntesek irányába is, aki Hozzád hasonló helyeztben vannak – hiszen épp a Van Mit Adjak az egyik legfontosabb kulcsa annak, hogy én magam magammal megbékélve elhiggyem a saját értékem, és azt a munka világában is képviselni tudjam.
A nagyon nagy kihívást abban látom, hogy amikor ekkora gondban voltam (mert voltam), akkor nagyon soká csak adtam-adtam-adtam, amit tudok, ahelyett, hogy szembenéztem volna azzal, hogy az idők szava, hogy valami alapvető témában változtassak is. ... Nekem amúgy nem önkéntes munka, hanem szívesség felajánlás hozott áttörést, mert elkezdtem csinálni, amit szeretek csinálni, többé nem fogalalkozva a visszahúzó hangokkal. De persze, hogy nem várhatom ezt el, nem is várom – és mindenképp törekszünk olyan rendszer alakítani, ahol mindenkinek van TÉR növekedni.
Szeretettel,
István
Szia Flóra!Örülök a
Szia Flóra!
Örülök a bejegyzésednek, sőt hálás vagyok, mert megfogalmazott érzésekre sokkal könnyeb válaszoljak, mint olyanokra, amik nincsenek kimondva.
Hosszú lett
Külön tettem: http://szivesseg.net/blog/vezetoi-szerepemrol
: )
Hála,
István
Hát, igen! Eldöntöttem: én is
Hát, igen! Eldöntöttem: én is utalni fogok. De meg kell mondjam, most nem annyira a bizalom motivál, mint inkább más érzések... :(
Számomra mondjuk nem volt
Számomra mondjuk nem volt kérdés, hogy támogatom -e a közösséget. Csak nem látom át az egészet, nem tudom hogy fog működni, és tegnap amikor elolvastam István írását, rádöbbentem, velem van baj; bizalmatlan vagyok. Nem kicsit.
Na, ezt megint nem én
Na, ezt megint nem én mondtam... :)
De őszintén szólva, én most jogosnak is érzem a bizalmatlanságot... Legalábbis vívódom a bizalom és bizalmatlanság közt. Jó volna teljesen tisztába tenni a dolgokat!
Hajrá Dinus!! : )
Hajrá Dinus!!
: )
Úgy gondoltam, hogy közösen
Úgy gondoltam, hogy közösen tesszük tisztába a dolgokat... :)
Tudom, de nem lehet. A zavar
Tudom, de nem lehet.
A zavar mindig belső, és személyes. Csak ez enyém, ha van.
Hajrá Dinus!
Szép estét Neked is! Jó, hogy
Szép estét Neked is!
Jó, hogy ezzel megkésve is lehet köszönni :))
Emma
Nem tudom neked jobb-e, vagy
Nem tudom neked jobb-e, vagy nekem. Te vívódsz bizalom és bizalmatlanság közt. Én teljesen bizalmatlan vagyok. Nekem talán annyiban jobb, hogy már nincs lejjebb. A teljes bizalmatlanságból csak egyfelé lehet indulni, és az a helyes irány. Mázlim van :))
Nézd, István! Az ember belső
Nézd, István!
Az ember belső zavarát persze, magának kell rendbe tennie. Neked a tiédet, nekem az enyémet...
De egy közösség életét akkor sem határozhatja meg egyetlen ember, ha történetesen ő az aki kitalálta, aki elindította a rendszert!
Itt már nem csak rólad van szó, Te is tudod. S írtál már jó néhányszor róla. Csakhogy ellentmondások vannak az írásaidban! Amik bizony, minket, többieket is érintenek.
Azonkívül felháborító, hogy egyszerűen csak törlitek emberek bejegyzéseit, amik nektek nem tetszenek! Ami délután még kint volt az aktivitás falon, annak néhány óra múlva már hűlt helye... Mi folyik itt?
Egyetértek, és örülök hogy
Egyetértek, és örülök hogy megfogalmaztad az "érzést" Emma! - nekem is átjött... kb.ugyanígy.
Aki hallja, adja át:NEMTOM HOVA ÍRJAM, hogy lehetne egy EGYESÜLET, tagdíjjal, és lehetne a Közösség, mint eddig,
ami FORMÁLÓDIK, folyamatosan. Minden egyes hsz-val, akcióval, reakcióval...
Nem volna ez MEGOLDÁS? és persze párhuzamosan az Alapítvány, mint eddig. Az is a Közösségé, nem?
Köszönöm Dinus a csengőt, hogy megráztad...
Üdv mindenkinek, barátsággal
Éva
ad
ad 1.
http://szivesseg.net/blog/vezetoi-szerepunkrol
ad 2.
? .. nem tudok törlésről
tudtommal Te vagy moderátor, nem én .. : )
: ) Igen.Sötét, mégsötétebb
: )
Igen.
Sötét, mégsötétebb ... ééés: Pirkadat.
ad 1-et olvastam. Ha
ad 1-et olvastam. Ha gondolod, szívesen válaszolok rá ott, de ahhoz rá kell szánnom az időt. Bár, lehet, jobb lenne személyesen beszélni a dolgokról, a többiekkel együtt... Remélem, a Szíves Műhelyen lesz rá alkalom!
ad 2. Nem, nem vagyok modi! Egy hét után elköszöntem anélkül, hogy egy sort is töröltem volna... Én ezt nem tudom csinálni! (Hála Istennek, abban a témában, amit kaptam/vállaltam, nem is volt mit.) Csak vitatkoztam a többiekkel, de azt megtehetem kívülről is... :)
Más irányú feladat jobban megfelelne nekem. Még keresem. Lenne sok elképzelésem. Társak kellenek hozzá. Az Angyalosokkal sok mindenről gondolkodunk, ötletelünk, tervezgetünk. Keressük a lehetőségeket, s a nyitott kapukat...
Amiről írtam, ott egy egész bejegyzést nem találok, beküldőstül, hozzászólásostul eltűnt! Remélem, csak az én szemeim elől...