Ez a csoport a Szívesség Közösségben való kapcsolódást, beszélgetést, szolgáló átfogó csoport.
Joós István
alapítói írások
| Cím | Megnézték |
|---|---|
| Lenni vagy nem lenni – és ha igen, hogyan? ... : ) | 858 |
| SZÍVes Megújulás | 1,210 |
| SzívesTér-kép | 1,157 |
| Jelen-Kép | 213 |
| Én Vagyok | 1,320 |
| Vihar előtti csend | 1,214 |
| Van-e Igazság? | 1,778 |
| az Áldozat Öröme | 1,551 |
| alapítói helyzetjelentés | 1,738 |
- 1 / 9
- ››
ADNI, bőségből
Megnéztem a kéréseket, és "rosszul lettem".
Én, aki pedig minden nap itt vagyok.
Pénz, pénz, pénz, élelmiszer, pénz.
Kérek, kérek, kérek.
Tönkremegyek, elvesztem, elveszik.
-
Emberek!
NEM ÍGY MŰKÖDIK
-
ADNI kell
Előbb.
-
Ami bennem van, CSAK AZ érkezhet.
-
Ha bennem hiány és panasz és szenvedés van.
Akkor hiány és panasz és szenvedés érkezik.
Ha küszködés, akkor küszködés történik.
Ha bőséget érzek, ha adok, ha nem szorulok mindenre rá...
AKKOR pedig ÉRKEZIK is bőség, és mindaz, mit szeretnék.
-
Így működik az élet.
-
Ha nem ég a tűz, akkor hideg van.
Egyszerű.
Logikus.
És ez ugyanilyen.
-
Törvény.
-
Nem, NEM anyagi helyzet függő.
Van mit adj MOST.
Lehet jó szó is, vagy figyelem.
Vagy IDŐ, egy mosoly.
-
Mindegy.
-
Bármi.
Csak KEZDJ el adni.
Érd el, hogy az időd nagyobb részében légy adásban.
Mert addig az életed meg nem változhat.
-
Csak RAJTAD múlik.
: )
- - -
Úgy látom nem elég érthető, írom tehát tovább.
-
NEM AZ FONTOS, HOGY MIT TESZEL
HANEM, HOGY MILYEN LELKÜLETBEN TESZED
-
Tehát NEM az a fontos, hogy mit adsz valakinek például itt.
Hanem, hogy amikor adsz, akkor mi van a lelkedben.
-
Tehát kevés, ha adtál – azon múlik, hogy bőségből adátál-e.
-
Azon múlik, hogy gazdagnak érezted-e magad az adott pillanatban, és abból adtál-e.
... vagy lelkiiemeretfurdalásból adtál, vagy megfelelési vágyból adtál, vagy mert vissza akarsz kapni, vagy mert "jó" embernek akartad érezni magad, azért adátál.
Az utóbbiak nem adás – csak az önzés egy formája.
-
EZ a törvény.
-
Tehát lehet úgy adni milliókat valakinek, hogy az nem szolgálja a boldogságom.
És lehet úgy adni egy-egy mosolyt az utcán vadidegeneknek, hogy azzal a saját éltem is megváltoztatom.
-
Szeressük egymást!
: )
Mindenkinek végig kell menni
Mindenkinek végig kell menni az úton, amíg rájön arra, hogy csak " RAJTAM MÚLIK ".
Te tudod...de még sokan nem tartanak ott, ahol TE.
Sokaknak lehet viszont a
Sokaknak lehet viszont a kezdet ez a bejegyzés!
Talán eddig még nem is hallottak róla senkitől, el tudnak gondolkodni rajta és már az is nagy dolog!
Javaslom, mindenki vegye nagyon komolyan aki változtatni szeretne az életén, tapasztalatból mondom!
Sok sikert, Erzsi
Ő adott: ÉLETET
István,
Háááát...tudod nagyon sokan vannak itt akiknek ez itt az utolsó szalmaszál, mert itt
arc nélkül, szégyenérzés nélkül kérhetnek. Nagyon sokan belefáradtak már a küzdelmekbe, abba a bizonytalanságba, rettegésbe, hogy körülményeik miatt talán elveszik tőlük gyerekeiket. ( Gondolok például kritarira, aki adott : adott ÉLETET hat gyermeknek -bizonyára sok öröme is van bennük - s önhibáján kívül a férje betegsége miatt kerül ilyen lehetetlen helyzetbe .) Mosolyogna ő, de most a mindennapok ( élelem, rezsi..)problémáit igyekszik legyőzni. Én, innen az ország másik végéből úgy érzem hiába lepem meg egy csomag ruhával, néhány forinttal...a problémája megmarad.
Üdvözlettel
morzsa
Gyönyörű
Ez mind nagyon szép. Lenne. Egy idealizált világban. Ahol mindig süt a nap, +20 fok van és nem jön a gázóra-leolvasó.
Csakhogy erre az oldalra olyanok regisztrálnak akik nem tudják maguk megoldani a problémájukat és csak abban bíznak, hogy kapnak egy löketet, hogy ki tudjanak mászni a veremből.
Igaz, hogy aki a gödör alján ül annak el kell gondolkoznia azon, hogy miért került oda. Hogy az sok esetben rossz döntések sorozatán múlott. Kövezzetek meg!
De az nem azt jelenti, hogy előtte soha senkinek semmi jót nem tett. Lenti példa is igazolja ezt. De pont a bajban derül ki, hogy kik veszik körül őket. Amikor sz@rban vannak és a saját rokonuk rá nem nyitná az ajtót.
Ahol összefognak a családtagok (generációk) ott kevésbé kerülnek az emberek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Miért van az, hogy árvák, félárvák, özvegyek, idős emberek kérnek segítséget? Mert nincs meg a családi háló, ami alájuk nyúlna, ha pillanatnyi pénzzavarba kerülnek. Miért tudnak ennyi személyi hitelt kiadni a bankok?! Mert a családtagok nem segítik egymást. Sem jótanáccsal, sem átmeneti kölcsönnel. Nálunk pl. nem kell személyi kölcsönt felvenni senkinek. Mert a nagy nehezen félrerakott pénzt szívesen odaadjuk a másiknak, hogy pl. vegyen egy hűtőt. Mert tudjuk, hogy visszakapjuk azt a pénzt. És fordítva. Hiszen a személyi hitelek kamata többszöröse a jelzálogkölcsönöknek. Sokak előbbibe dőlnek bele.
Ehhez kölcsönös bizalom kell és becsület, hogy akármilyen nehezen is - ha kell részletenként -, de visszaadjuk a pénzt. Hiszen a banknak is vissza kellene. Kamatostul. Mert pénzt nem adunk örökbe. Max. hosszú lejáratú kölcsönbe :-). Ez aranyszabály nálunk.
Bocsi a sok locsogásért.
Üdv.: Csilla
Megértés
Szerintem azt a "filozófiai" pontot a legnehezebb megérteni az embereknek, hogy ha bennem hiány van, hiány érkezik, ha szenvedés, akkor szenvedés érkezik. Pedig csupán ennek az egy pontnak a megértése, vagy a megértésnek a próbálása elég lenne ahhoz, hogy boldogabbá váljon úgy az ember, hogy a külső körülmények még nem változtak. Igen, könnyű azt mondani, hogy minden a fejben dől el, a mi saját fejünkben, de az az igazság, hogy tényleg így van. Már sokszor tapasztaltam. Gondolhatják, hogy nem értem meg azt, akinek nincs mit ennie, vagy a tönk szélén áll. Nem tudom, hogy megértem-e. Talán igen. Talán nem. De ez egyáltalán nem is fontos. Amit viszont értek, hogy olyan sosincs, hogy "önhibáján kívül", pedig általában e cimke mögé bújik mindenki. Ha azt gondoljuk, hogy semmivel sem járultunk hozzá a történtekhez, akkor , hogyis hihetnénk saját kompetenciánkban, hogy ki is tudunk jönni belőle?
Akinek van füle, hallja meg
Én általában csendes szemlélődő vagyok minden témában, mivel nem vagyok a szavak embere. Nézelődök, ha tudok segitek, ha nem továbbállok. Nem utolsósorban a csendes szemlélődésből is nagyon nagyon sokat tanulok. Most viszont egyszerüen nem tudom magamban tartani!
Kritari! Teljes mértékben megértem és átérzem sebezhetőséged ezekben az időkben. Sok családnak romlott a helyzete mostanában, már ha csak a környezetemet is veszem alapul, az itt nap mint nap olvasottakról nem is beszélve. Abszolut érthető számomra hogy most érzékenyebben reagálsz a külvilágra. Nincs is ezzel semmi baj. Ez is érthető!
Viszont ha újra elolvasod István szavait rá fogsz jönni, hogy teljes mértékben segitő szándékú szavak és nagy igazságok.
Te persze hogy adsz! Adsz a férjednek, a gyerekeknek, a szomszédoknak,! Nem ez a fontos! A fontos az, hogy NE ÉREZD KÖZBEN MAGAD ÁLDOZATNAK azért mert adsz. . Ne kérd számon ha nem kaptál érte semmit.
Tudod pár évvel ezelött nekem is "kinai" volt ez a gondolkodásmód. Nem is tudtam vele mit kezdeni azon kivül hogy meghallgattam, és persze addig tartott a tudatomban amig meghallgattam. Azt is csak udvariasságból tettem jórészt. Keményen megtanitott az élet és türelmesen vezetett a Teremtő és a jószándékú emberek erre az útra.
Nem tart semeddig! Kérlek olvasd el mégegyszer István szavait! Másodszór, harmadszór már lehet hogy teljesen mást fognak mondani ezek a sorok!
Ha nem vagy vallásos : "Vonzás törvénye"
Ha hiszel Istenben: Márk 4.25 "Mert akinek van, kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van azt is elveszik tőle."
Szeretettel: Ági
mosoly
Kedves István és " Többiek " !
Én még nagyon új vagyok itt, s talán nem is illendő véleményt nyílvánítanom, de e beszélgetés olvastán kikívánkozik belőlem néhány gondolat!
Minden politizálástól mentesen azt gondolom,hogy az itt megjelenő töménytelen elkeseredett kérés társadalmunk szégyene!!!Azé a társadalomé,ahol a szomszéd nem veszi észre,hogy a mellette levő otthonban nem fűtenek napok óta,esetleg nem is mozognak napok óta.Azé a védőnői és gyerekorvosi hálózaté, amelyik nem veszi észre egy gyerek kóros alultápláltságát,éhezését, vagy ha igen, nem tesz ellene semmit.Azé a társadalomé, ahol Operabált rendeznek,egy este százezreket "tapsolva el, miközben fűtetlen lakásokban éhező gyerekek élnek,ahol az utcán nyugodtan rosszul lehetsz,meghalhatsz, mert rosszullétedet azonnal részegségnek minősítik!
Tudom,ezt szokták demagógiának,populzmusnak minősíteni.Én inkább tényeknek hívnám!!
Kedves István! Igazad van! Végtelenül jóleső érzés adni vagy segíteni másnak!Lehet a legrosszabb helyzetben is megajándékozni valakit egy mosolyjal.Csak tudod, létezik a nyomornak,az elkeseredettségnek olyan foka,amikor már a mosolyod is csak grimasznak látszik.Abban pedig azt hiszem nincs vita köztünk,hogy bármely normális szülő számára a legnagyobb csapás, ha a gyermeke nélkülözni kényszerül.
Bocs,hogy a "csapos" közbeszólt! :-)
Előbb adni kell...............
Kedves István!
Olvasva, kissé keserű írásod a kérések többségének jellegéről, ÉRTEM mire gondolsz. Mikor létrehoztad ezt a fórumot, nem erre gondoltál, ugye?! De sajnos szembe kell nézned a mai MAGYAR valósággal! Jó régóta ülnek, olyan emberek a kormányrúdnál, akiknek a tevékenysége, köszönő viszonyban sincs azzal amiért az állampolgárok megválasztották őket. Létrehoztak egy nyomorult országot, nyomorult lakosokkal. Az ő jelszavuk a CSAK A PÉNZ. Jórész 3. csakrások, de biztos van köztük 2. csakrás is . Teljes mértékben az ANYAGI VILÁGBAN ÉLNEK. Ha azt mondanád nekik:- minden tárgyat amivel körbeveszed magad csak kölcsönkapsz az élettől a fejlődésed érdekében- nem értenék. Sok hozzászoló érinti ezt a dolgot. Ha egy család kilátástalan helyzetbe került,- mert ezek az emberek olyan törvényeket hoznak ami legelizálja az emberek megnyomorítását- nem marad más választásuk csak embertársaikhoz intézett segélykiáltásuk. Gondolom pontosen ezért is hoztad létre a fórumot. Lázva a nyomort a kilátástalanságot. Az hogy az embereknek elsősorban is pénzre, és ruhára, valamint tartós fogyasztási dolgokra van szükségük érthető. Ha nem tudják fizetni a hiteleiket, nem sok bank kegyelmez. Nem lehet számonkérni tőlük hogy az anyagi biztonságra törekednek, ha a gyerekeik léte a tét. Lehet mikor jól létben éltek, akkor is az anyagi világ létezett csak számukra, de az már az ő döntésük. Még nem találkoztak a környezetükben olyannal aki megmutatta volna nekik az igazi utat. Mert az ember először megtanulja az emberi törvényeket. Aztán meg kell tanulnia a természet törvényét, s ezután tudja csak befogadni az ISTENI törvényeket. Az ISTENI SZERETETET az egység érzését. A feltétel nélküli szeretetet mely felszabadít, nem kér számon nem korlátoz nem jutalmaz. CSAK SZERET. Kedves István ne szomorkodj, olyan fórumot hoztál létre amire szükségük volt az embereknek. A civil összefogás segitőkészség jó példálya. Magam is tettem felajánlást és kezeltem is pár személyt innen.
Üdv: Magyari János Reiki mester http://www.orommel-letezni.hupont.hu
szerintem az emberek végső
szerintem az emberek végső elkeseredésükben irnak ide jószsóval és mosojal nem lakik jól senki nincsenek ojan szervezetek magyarországon akik tudnak segiteni a bajba jutut Embereken az éhező gyerekeken mikor bajba kerül egy család azonali segitség kellene és ezért kérik it a segitséget
indivi
Kedves István!
Szerintem ennek a kérdésnek több szintje van. Persze az ember bízzon és adjon, és főleg ne hagyja magát a reklámok által nevelni, de közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jelenleg érvényben lévő gazdasági struktúrák következménye, hogy egyre többen morzsolódnak le.A fejlődésnek nevezett önámítás azt sugallja, hogy egyre gazdagabb lesz mindenki, holott a valóságban egymás, a természet és a jövő generációinak kárára tesszük mindezt. Ha ezzel nem törődve "szidjuk" a pl. itt kérőket, akkor olyan, mintha nem akarnánk szembenézni azzal, hogy a probléma a gazdasági berendezkedésből fakad, ami ellen közösen lehetne tenni valamit, politikai/civil társadalmi szinten. Az persze kérdés, hogy mi van előbb, a belső értékek, vagy a külső struktúrák. Gyulai Iván pl. azt mondja, hogy a mai világot a pénz tette tönkre, és pénzzel nem lehet kijavítani, és az értékeinket kell megváltoztatni ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradjon ez a civilizáció, illetve egy ennél jobb.Szóval óriási nagy szükség van az ilyen szivesség.net jellegű kezdeményezésekben működő mentalitásra, de szerintem ez csak a nagy folyamatok szem előtt tartásával együtt eredményezhet egy jobb világot. Legalább is kedvenc szerzőim szerint. :-)
http://epa.oszk.hu/00700/00721/00005/sen.html
http://epa.oszk.hu/00700/00721/00010/daly.html
http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov1/gpi.html
http://www.nfft.hu/nfft_jelentes/
http://ffek.hu/blog/hetesi_zsolt/korten_gyilkos_vagy_humanus_gazdasag
http://hungary.indymedia.org/node/10071
üdvök
Bokorember
önhiba
Bizonyos szinten van olyan is, hogy önhibáján kívül. Előfordul, hogy mások (akár elődeink) sarát "dolgozzuk le". Feladatunkként "örököljük", ami megoldatlan maradt.
Kérdés, hogy ezt a feladatot képesek vagyunk -e megoldani, a képességeinkhez mérten jól megoldani, mit tudunk kihozni belőle, és mit tanulunk belőle.
a törvény
Kedves István!
Bizonyára Te is tudod, hogy az oldalon mindenki más és más stádiumában van a megértésnek, tapasztalásoknak, és az életútjának is.
Gondolom azt is tudod, hogy erővel nem lehet senkinek a fejébe verni azt, aminek a megértésére még nem áll készen.
Türelemmel ki kell várnunk, hogy minden egyes ember eleget tapasztaljon ahhoz, hogy megértse ezt a törvényt. Akik az oldalra benéznek, fokozatosan egyre jobban fogják ezt érteni az oldal szellemiségéből is. Nem is érteni, ráérzeni...
Másrészt, nekem az a tapasztalatom, hogy azok a rászorulók, akikkel bármilyen kontaktusom volt (sokszor személyes), mind már mostanáig többet adtak, mint amennyit egy átlagember adni képes. Lehet hogy nem itt az oldalon, lehet hogy nem nekünk, de valakinek adtak. Életet, segítséget, hitet, reményt, mosolyt.
Az oldal szellemisége szól arról is, hogy nem kell hogy ott adjunk, ahol kaptunk. Nem kell, hogy pont itt adjanak. Nekem elég, ha tudom, hogy máshol nagyon sokat adnak / adtak. Nem korlátozhatjuk be, hogy ki hol és mit ad. Hisz a Szívesség Mozgalom sem csak az itt teljesült adásokról vagy kapásokról szól, hanem mindennapi kis történetekről, amik bárhol megeshetnek.
Én bárkinek adtam itt, mindig úgy éreztem, hogy ők is adtak, nekem is. Én már azzal kaptam tőlük, hogy láthattam az örömöt a szemükben, és hogy képesek voltak elfogadni valamit, kimutatni az örömüket, és használni azt a valamit. Emellett, számos értékes barátságot is kaptam. Sok mosolyt, beszélgetést, kölcsönös figyelmet. Az, hogy időnként kéréseim is teljesültek, már csak ráadás. :)
Az adás erről szól. Már az jó érzés, hogy tudod, aki kapta, tud élni vele és fejlődik általa.
a törvény
Nekem már most jó néhányan adtak,és boldogan fogadtam el! Bátoritást,megértést,
és érzem a szeretetet is a soraikból! Már megérte,hogy felfedeztem ezt az oldalt.
Valóban így van: nem mindenki ott és annak ad,hinni kell benne és beigazolódik: ő is
megteszi,amitt tud,máskor,máshol.és ez a lényeg.
Üdvözlettel : rokejka
Kedves István! Előre
Kedves István!
Előre bocsátom, hogy teljesen átérzem, amit írtál, én is rosszul lettem először.
Mindazonáltal, az a megértés is megvan már, hogy van, amikor egyszerűen nem tudunk adni. Mert nincs miből. Nem fizikailag, vagy anyagilag. A Maslow piramis alján levő szükségletek nem véletlenül vannak alul.
Én nem voltam szerencsére (ebben az életemben) ilyen helyzetben, de találkoztam olyannal, aki igen, és azt éreztem, ezek olyan elemi szükségletek, hogy nem tudunk másról beszélni, mert mindent, mindent felülír ez az igény. A biztonságra való igény. És bizony nem ment a mosoly, nem volt erő, ami a ráncokat átrendezze...
Láttam házasságokat tönkremenni, azért mert a családfő nem tudta eltartani a családot, vagy mert nem volt (működő) szex. Pedig minden másban ott voltak együtt lelkileg. Ezek nem elhanyagolandó elemi/ösztöni igények.
Vannak megvilágosult emberek, akik a legnagyobb ínség közepette is megélik az isteni boldogságot és adni tudnak. Istennek legyen hála. De ők egyelőre még a kisebbség.
A gyökérre mindenkinek szüksége van, hiszen anélkül nincs lombkorona, igaz? :)
Talán sokan, a sok kéréssel a kapaszkodót keresik itt, a látszólagos fizikai igények mögött a HITet, hogy van szeret és az mindennél fontosabb. Az mindennél jobban emel. Ha adnak nekem, akkor biztosan szeretnek.
Nyerészkedők mindig leszenk. Kellenek is. Az ezerarcú mindenség-önmagunk részei ők is! Bennem, Benned mindenkiben megvan a nyerészkedő, a rászoruló, az elesett, az adakozó. Mindet szeretni kell. Ennyi csak.
Nem tudhatjuk kinek mi az útja, és azon éppen hol jár. Főként azt nem, hogy milyen leckéket kell tanulnia. És hogy ebben az életben jut el arra a megértésre, amiről beszéltél.
A gödör alján lehet gondolkodni, miért és hogyan kerültem oda, DE rossz döntés márpedig nincs! Onnan valóban csak felfelé vezet az út, de néha kell segítő kéz. Kérhetek ételt, tüzifát, pedig lehet, hogy csak a remény az, amit kérek. Hogy valaki azt mondja, igen van értelme, hogy éljek, mert én már nem hiszem el magamtól.
Amúgy meg ezek a megtapasztalások, hogy ki mit hogy kér ezen az oldalon, és hogy kikből áll a mindenség: kellenek. Tanulni belőle. Magamról.
Hogy kinek adunk, az pedig szabad akaratunk döntése. Nemet mindig lehet mondani.
Igen.
Ez már kellett. Örülök, hogy velünk vagy Kattoth. :)
Régóta szerettem volna írni a Maslow féle piramis elméletről, jó, hogy Te megtetted. Nagyon érthetően, egyszerűen mutatja be a különböző stádiumokat, amivel itt az oldalon is találkozunk. Az írásodat kiegészíteném azzal, hogy az alsó szint nem csak a fizikai biztonságra való törekvés, hanem sokszor a fizikai túlélésért történő harc. István spirituális megközelítése, és a látszólag ennek ellentmondó alapszinthez való viszonyulás pedig Lev írásában nagyon jól látszik. Különböző szinteken mozgunk. Az egyensúly megtartása nehéz. Azt hiszem, könnyebb következetesen igent vagy nemet mondani, mint a kettő közti egyensúlyt megtalálni, főleg mert az folyamatos mozgásban van. Ezért jó, ha vannak szabályok, ezért van, hogy azonosulni tudok az oldal szellemiségével, pedig tudom, hogy van, amikor nincs idő miértekre, hogyanokra, azonnal adni kell. A túlélésért. Van amikor ez sokkal kevesebbe kerül, mint a későbbiek fenntartása. Engem az zavar, ha valaki függővé válik, mint ahogy a szociális rendszer függő viszonyba kényszerítheti, és teszi is sajnos az ügyfeleket. Az oldalon erre senki nincs kényszerítve, így ha valaki ettől válik függővé, akkor az egy idő után valóban gátol abban, hogy változtatni akarjon. Én például tudtam, hogy változtatni kell, de nem tudtam hogyan. Nem voltak sem eszközeim, sem erőm, sem hitem már. Én itt kaptam vissza a hitemet, az erőmet, és részben segítséggel, részben önerőből az eszközöket is, hogy változtatni tudjak. És tovább,.. és tovább, amíg kell.
Köszönet érte mindenkinek! :)))
Szép napot: Emma
Kedves Emma! Igen,
Kedves Emma!
Igen, egyetértek, mert én nem utaltam erre világosan, de a létezésért, a túlélésért való harcra is gondoltam.
Még egy megjegyzés.
Más egy férfi helyzete, és más egy nőé.
Más csak magamról gondoskodni és azt mondani összeomlok, kiszállok, végigjárom a keresztre feszíttetésem útját, mert a lelki emelkedésemhez ez kell. (ezt nem is vitatom)
Megint más, hogy közben ott van melletted 1-2-3...6 pici gyerek. Akikért szintén te vagy felelős. Senki nem fogja helyetted megoldani a napi igényeiket, hacsak nem úgy döntesz, odaadod őket másnak.
És a felelősség azt jelenti, pénzen kell megvenni dolgokat, hogy nőjenek, meggyógyuljanak, ne fázzanak, ne haljanak meg... Igen, az ő túlélésükért is harcolni kell. Ehhez bizony iszonyatos erő kell - és valahonnan elő kell kotorni, bányászni ezt az erőt.
Változni akarni kell, persze. De a helyzetek nagyon különbözőek.
Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ez is igaz persze. Én csak örülök, hogy az én életfeladatom nem az, hogy ezt a fajta elesettséget megtapasztaljam. Hálás vagyok azoknak, akik bevállalták ezt, erre a földi létre.
És ha kinyúl a kezük, akkor nem mondhatom, hogy előbb adj, és majd kapsz.
Már adtak. Az életüket, az életútjukat az én megváltásomért.
Kata
Szia Kata! Egyetértek,
Szia Kata!
Egyetértek, reményként fontos, hogy ha tüzelőt kapok.
És azzal is, hogy rossz döntés nincs.
Épp ezért adunk ennek ezen az oldalon teret.
De másrészt igen, vállaom, ösztönzünk adásra.
Mint fenn és épp az imént máshol is leírtam.
-
A szivesseg.net nem ember, hanem egy rendszer.
Fontos ezt érteni.
Emberek tudnak reményt adni – szeretetet.
És teszik is.
Nap mint nap adjuk egymásnak – itt is.
-
Egy rendszer viszont más.
Egy rendszer nem akkor jó, ha melegszívű.
Hanem, ha valóban RENDszer – tehát méltányos és igazságos.
Értve ez alatt, hogy okok és következmények átláthatóan követik egymást.
Átláthatóan, övetekzetesen, de nem túlontúl szigoróan.
-
Itt erre törekszünk.
: )
-
Mosolyt,
István
Egyetértek.Igen. Türelemmel
Egyetértek.
Igen.
Türelemmel kivárjuk – és nem vagyunk TÚL szigorúak.
Csak RENDszert tartunk.
Ami nélkül a Közösség maga van veszélyben.
-
Mert napok alatt szétesik az egész, ha RENDszer nincs.
Tapasztaltuk egy éve.
Mielőtt a moderáció idult.
RENDszer nélkül kéregető oldallá alakultunk hetek alatt.
-
Az ÜGY tehát az első.
Után a Közösség.
Ezután az egyén.
Igen.
Aszerint, ahogy a Közösségben résztvesz.
Valóban más.Elfogadom. És
Valóban más.
Elfogadom.
És igen, tisztelem a harcukat.
Másrészt nekem a magam helyén kell állni.
Sok-sok ember közösségét élteteni, óvni, gyarapítani, vezetni.
-
És igen, felelősségem korlátozni, aki egy mértéken felül önös.
-
Tisztelem, elfogadom, együttérzek – de akármekkora egyéni szükség sem veszélyeztetheti a kereteket, a Közösséget, ahol egymást emelni tudjuk.
-
Vállalom tehát, hogy az oldal nem szól mindenkinek – nem szóhat.
-
Bár teret ad.
Bárkinek ad teret.
-
És azt is vállalom, hogy van olyan örvény, amiben akkor fulladok meg, ha felfelé akarok küzdeni, ahelyett, hogy végre megadnám magam.
-
Vállalom és elfogadom – igen, a felelősségem is.
rendszer
Kell rendszer. Kell moderálás is. Igen. Viszont az nem elég, ha a rendszer valamelyest szigorú. Ahhoz, hogy jól működjön, nagyon következetesnek és jól átláthatónak kell lennie. Ez esetben lehet kevésbé szigorú is, mert akkor is működni fog.
És igen, türelmesnek is kell lennie, kivárnia, hogy megértsék a szabályait, és csak azután szankcionáljon. Az előszűrésre érdemes a hangsúlyt helyezni, az utólagos szankció helyett.
A válság miatt a kéregetések aránya eleve nagyon magas mindenhol. És még nem mindenki érti, hogy lehet másképp is fejlődni. Meg kell nekik tanítani, fokozatosan.
Nincs szerintem "meg kell
Nincs szerintem "meg kell tanítani".
Nem lehet.
Teret adunk tapasztalni.
Következményeket, ha önző.
És, hogy hogyan teheti JÓvá, ha szeretné.
ez az
Hát ez az... Van amikor abból tanul, ha nem kap korlátlanul.
Vagy abból, ha megtapasztalja, hogy ha ő is ad, bevonzza azt, amire vágyott.
Ehhez kell az idő, annak megtapasztalásához, hogy milyen attitűd mit vonz be.
És ha nem jót, akkor mit csináljon jobban, hogy legközelebb ez másképp legyen.
Szia Zsu! Én ezt a
Szia Zsu!
Én ezt a hozzászólásodat csak most olvasom, de nagyon szépnek tartom, és nagyon egyetértek vele!
Üdvözlet és ölelés: Edina
Kedves Kata! Sajnos, olyan
Kedves Kata!
Sajnos, olyan házasságok is vannak, amikor a felek nincsenek együtt lelkileg - vagy csak egy ideig -, s emiatt megy tönkre minden más, ami addig működött...
Bár nem minden gondolatoddal tudok azonosulni, de javarészt egyetértek.
Nagyon szívesen megismerkednék veled személyesen is. (Lehet, hogy mégis elmegyek a pénteki figyelem talira?)
Üdvözlettel: Dinuska
Szia Dinuska! Kölcsönös a
Szia Dinuska!
Kölcsönös a vágy. Viszont az én 19-i részvételem lehet, hogy veszélybe került...
Kata
Nem került veszélybe! Tervezd
Nem került veszélybe! Tervezd újra!
:-)))))))))))))))))))))9
Puszi
Kedves István! Végigolvasva
Kedves István!
Végigolvasva az írásod és a hozzászólásokat, könny szökött a szemembe és keserűséget éreztem. Hirtelen nem is tudtam miért ... Bár nem panaszkodni szeretnék, de leírom: 7 éve küzdök a gyermekemért, aki vízbefulladás és 30 perces újraélesztés után velem együtt próbál visszatérni az életbe. A küzdelmet egyedül kezdtem, de aztán sokan segítettek anélkül, hogy kértem volna. Eleinte nehezen tudtam elfogadni a segítséget, aztán be kellett adnom a derekam... Eddig nem kértem semmit, csak olyan emberektől, akik közel álltak hozzám és tudják, hogyan élek, mit teszek a gyermekemért, akikben megbíztam. Meg kellett tanulnom elfogadni a segítséget és biztosíthatlak róla, nem mindig jó érzés...Most először fordultam olyanhoz, akit nem ismerek, mert feltételeztem, hogy tényleg azért vannak a felajánlások, mert segíteni szeretnének és ez jó érzés, annak aki adni tud. Mert hálás lehet érte, hogy olyan helyzetben van, hogy adhat. Nem véletlen a szófordulat, bár manapság keveset hallom: Örülök, hogy segíthettem! Pedig a köszönömre ez a jó válsz. De a fentieket olvasva azt érzem, túl sok az ítélkezés, kevés a megértés. Rendkívül bántó ez az értekezés arról, ki milyen "szinten" van. Az, hogy valakinek éppen egy anyagi jellegű problémája van, amit most nem tud megoldani, nem biztos, hogy a bizonyos piramis alján helyezkedik el. Sőt!!! Csak valami olyannal kell szembenéznie, amivel eddig nem. Szóval egy kicsit megbántam, hogy kértem, de remélem, hogy a felajánló nem úgy gondolkozik, mint te, és nem ítélkezik felettem. Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, mert nap mint nap szembesülök azzal, hogy a lányom mindenben (!) segítségre szorul. Milyen érzés lehet ez neki. De sokszor elmondom neki, hogy hálás vagyok érte, hogy ennyi mindenre megtanított és lehetővé tette, hogy segítsek, hogy türelmet tanuljak, hogy megtanuljak lemondani arról, amit eddig fontosnak tartottam, hogy átértékeljem a dolgokat, hogy megtanuljak bízni, hogy megismerjem Istent, hogy megtanuljak kérni és elfogadni, és megértsem, hogy nem vagyok mindenható.... és még sokáig folytathatnám a sort. Akik kérnek, mind tanítanak valamit és előbb meg kell ismerni őket, aztán lehet véleményt mondani.
Nem vagyok elesett, teszem a dolgomat, segítek, ahol tudok én is, inkább tettekkel, vagy kinőtt ruhákkal stb. amikor alkalmam van és hálás vagyok ezekért az alkalmakért. Csak most úgy gondoltam, megakadtam és épp itt egy felajánlás...
Lehet kicsit kusza, amit írtam, de ez jött ki belőlem hirtelen, sajnos nincs sok időm átgondolni, mit írjak.
Összegzésül csak annyit írnék: Több szívvel, több bizalommal és őszintén segítsen aki teheti! És nyugodtan akarjunk jó emberek lenni, nem kell mindig elvontan gondolkodni.
Köszönettel: Mariann
Őt
Őt keresem!!!!!
kritarira...
Hol van?
Bármiféle elérhetősége? Akáár privát... Fontos! Mindenképpen kell!
Teljesen egyetértek! És még
Teljesen egyetértek! És még egy megjegyzés!
Mindenki saját aga tudja mit tesz a nap 24 órájában!
El tudom képzelni, hogy itt KÉR és máshol AD!!! Pl családban szeretetet.
De ehhez kérnie kell itt.
Becsülni tudom azt az anyát, aki, hogy egész nap a gyerekeivel lehessen kér ennivalót, mert nem akar dolgozni.
Nem akarja bölcsibe, oviba adni a gyereket, mert ott kevesebbbet kap, mint otthon TŐLE!!!
Ez csak példa. Tudnék még ilyet felsorolni! Sokat!
Ez nagyon szép megfogalmazás
Ez nagyon szép megfogalmazás volt!!!
Nagyon egyetértek, mert hát ugye a semmiből is lehet adni jó tanácsot, bevált tapasztalatot ami másoknak a hasznára válhat, jobbá teheti az életét. Az élet nem a pénzről szól, persze lehet, hogy bizonyos esetben meghatározza a minőségét de boldoggá nem tesz!!!!!! Manapság sokunknak vannak anyagi nehézségei, nélkülözni kell de azokkal meg kell bírkózni!
Én is praktikákat szeretnék megosztani az itt jelen levőkkel, melyre fél éve találtam rá és nagyon szeretném ha mások is olyan nagy örömmel tudnák hasznát venni, értelmét látni mint én.
Szeressük egymást, legyünk őszinték, mosolyogjunk akkor is amikor sírni tudnánk!!!!
Baráti öleléssel: Jupi
Ez nagyon szép és igy igaz.
Ez nagyon szép és igy igaz.
Karajko Judit vagyok. A
Karajko Judit vagyok.
A kovetkezo a tortenetem, hogyan tanultam meg jokedvuen adni. Ha gondolod, olvasd el. Koszonom.
Angliaban elek.
Regota kerestem az elet ertelmet, es mindenfele vallas irant is erdeklodtem, jartam Budhista iskolaba, olvastam nemi korant, stb.
Mketszer elkezdtem olvasni a Bibliat is, es haragosan ertetlenul letettem.de aztan elhataroztam, hogy ki kell olvasnom, hogy ha nem is tetszik, legalabb elmondhassam, hogy elolvastam.
Nagyon megfogott, kulonosen az Ujszovetseget mindenkinek ajanlom. Elkezdtem betartani a szabalyokat.
Elkezdtem fizetni a tizedet. Akkoriban ket eve nem volt munkam, csak hebe hoba, akkor pont alberletfizetes elott voltam, es csak 20 fontom volt, az alberlet 350 font volt.ketsegbeestem persze. Akkoriban jutottam ahhoz a reszhez a Bibliaban, hogy "tegyuk probara Istent. Aki fizeti a tizedet, azt o nagyon megaldja, hogy teszteljuk le, arra szolit fel minket." ugy dontottem, letesztelem az Urat. A 20 font 10 %-at odaadtam Jezus neveben egy hajlektalannak.
par nap mulva a reggelizoasztalnal nagyon le voltam hangolva, es imatkoztam. Majd kibontottam a postas levelet.egy csekk volt benne £1200 adovissza fizetes
Annak is rogton a 10%-at elutaltam Jezus neveben Afrikaba, az interneten keresztul talaltam egy alapitvanyt.
Ugy ket het mulva felhivtak egy regi munkahelyemrol, ahol egy eve hosztesszkedtem parfumoket promocioztam, es behivtak.
Bementem remelve, hogy megint adnak majd hossztesszmunkat.
Ehelyett felajanlottak egy menedzseri munkat. Hat ebben semmi logika nincs, meg a vaknak is egyertelmu.matekbol megbuktam a gimiben, semmi vezetoi venam, es menedzseri tapasztalatom sem semmi.
A szerzodesem szerint konyvelesi es uzleti menedzser vagyok.
Minden honapban azt gondolom, hogy kirugnak, mert nem vagyok ratermett, de minden honapban mindenki harcol ertem.meg mindig itt vagyok.7 honapja.
Azota is fizetem mindennek a 10 %-at.
3 evig egy jo kis lakast bereltunk 350 font/fo fizettunk, de a lakast kinottuk. Nem is almodtunk arrol, hogy nezzunk masik utan, csak a baratommal egymasnak mondtuk, hogy milyen jo lenne egy nagyobb hely, de nem kerestunk, mert orultunk, hogy tudjuk fizetni ezt.
Erre ra egy hetre a baratom anyukaja meglatogatott valakit, akirol kiderult, hogy mellettunk vett egy vadonatuj csaladi hazat, es hogy ki akarja adni. Ugyanannyiert amennyiert a kis lakast bereljuk, es az is olcsonak szamit itt.
rogton at is koltoztunk.
elkezdtunk templomba jarni. mind a ketten megkeresztelkedtunk.
Mindkettonknek jo munkank van, nagyon jo otthonunk, es 1 honapja a baratom eljegyzett.
Nagyon fontos hogy visszaadjunk masoknak , akik kevesbe szerencsesek mint mi.
Akinek kevesebb van, a kevesbol, akinek sok van, a sokbol, de en azt veszem eszre, hogy minel tobbet adok, annak tobb aldasban van reszunk, es ez mar joval regebben meg volt irva a Bibliaban, de ujabban mar csak a titok cimu konyvekben keresik az emberek az igazsagot, pedig a Bibliaban minden benne van. En iselobb olvastam azokat, mint a Bibliat, de orulok, hogy most mar csak az eredeti forrasbol toltekezem.
Judit
Zsozskának! "Őt keresem!" Ez
Zsozskának!
"Őt keresem!" Ez nekem szól? Ha igen írj nekem üzenetet itt a szívesség közösségben!
És köszönöm a megerősítést, fontos tudnom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel.... Mert amúgy elég egyedül vagyok, kevés lehetőségem van a gondolatcsrére....
Üdv. Mariann
Szia Judit! Nagyon jó érzés
Szia Judit!
Nagyon jó érzés olvasni ezeket a sorokat!
Köszönöm hogy leírtad!
Kedves Judit! Én már
Kedves Judit!
Én már korábban olvastam a hozzászólásodat, s akartam reagálni, csak valahogyan elmaradt. :(
Ahogy Riamilla írta, tényleg nagyon jó olvasni az írásodat! Nekem pedig különösen szólt, hiszen pontosan tudom, miről írsz! Majdnem hasonló utat jártam be, mint te. Én is eljutottam a Bibliához (már igen régen!), tizedfizetővé váltam egy egyházi közösségben, de sajnos, nem vettem eléggé komolyan, hogy minden javamból adjam. Így mostanában - amikor nem dolgozom fizetésért - nem voltam hűséges ehhez az önként vállalt kötelezettségemhez. Ez meg is látszik a mostani anyagi helyzetemen, s bár nem túlságosan zavar a dolog, de tudom, hogy nem jól van ez így, változtatnom kell a hozzáállásomon! Nagyon örülök, hogy megírtad a tapasztalatodat, s ezzel felráztál engem is. :-) Nagyon hálás vagyok érte!
Kívánok sok áldást neked/nektek, s hogy maradjatok meg mindig életetek Ura mellett!
Hittestvéri üdvözlettel: Dinuska
Kedves Judit és Dinus!
Kedves Judit és Dinus!
Mindkettőtöket olvastalak és ma mindenképpen írni szerettem volna Neketek ide egy keveset.
Az én is ezeket tapalsztalom, élem a mindennapjaimaban Minden mutatja a Hatalmas Isten gondviselését, amit rajtam áll, hogy tényleg Rábízom e a mindennapjaim terhét.
Ha igen, akkor megtapasztalom a GONDVISELÉSÉT, ahogyan a az ég madaraira is és a világ egészére gondja van.
Szeretettel: Dóra
Teljes mértékben egyetértek
Teljes mértékben egyetértek veled.Istvánt olvasva szép és igaz gondolatok,az is igaz hogy mindennek van miértje.Egy rossz döntés,válás,hitel,munkahely,közösség,család,rokonok.... és sorolhatnám napestig.Aki a gödörben van annak már kevés az együttérző szó a kedves szavak hogy adjon adjon adjon,amikor napok óta éheznek a gyerekei,nincs füttése,villannya stb akkor az együtérzés már csak üres szó ha tettek nem követik.Sokszor valóban elnéznek egymás problémái felett az emberek és csak ott segítenek ahol látnak valamiféle elismerést.Dobraverjük hogy xy-t segitettük házhoz jutni,de nála rosszabb helyzetben lévő családok ezrei nyomorognak.Tudom magamról hogy adok és segítek...és tudom jó tett helyében jót ne várj.Adok és kővel dobálnak...nem panaszkodom mert az én problémám még mindig kevés azokéhoz képest akik az utcán vannak fedél és élelem nélkül.Tudok örülni bármilyen apróságnak,hálás vagyok azért ha kapunk a karitásztól pici jelképes ajándékokat.Hol van a helyi önkormányzat a családsegítő a vöröskereszt aki néha meghallgatja a problémámat .Mellém áll tanácsokkal lát el és mindent meg tesz azért hogy közössen megoldást találjunk.Sajnálattal veszem észre hogy ilyen összefogás egyre kevesebb helyen létezik.Értem én hogy mindenkin lehetettlen segíteni.Közel 400 ezer ember van mélyszegénységben,2-3 millió létminimum alatt.Ma már milliárdokról beszélgetünk,milliárdok amit két kézzel szórnak egyesek olyan dolgokra ami a luxust és fényűzést szolgálják csak.És itt elszomorodok.....családomtól elvették a megélhetést jelentő munkát ,az adóm több lett mint korábban volt mert én is kiveszem a részem a közösből mint az aki milliókat keres havonta,tehát én is fizessem a rám eső részt.Az én gyerekeim nem érnek annyit mint a gazdagoké,mert én minimális befizetés után mit is várhatok.Örüljek hogy kapok még családipotlékot ,támogatják az étkezést és tankönyveket.És a minimális rezsimre ami a családipótlék több mint felét teszi ki kapok 10% rezsicsökkentést.Még mindig nem panaszkodok hisz maradt 30 ezer forintom a következő hónapig.De télen ennyi sem mert a tüzelő kimerít minden anyagi forrást.Munkahely,folyamatos munka ami megoldana minden problémát,legalábbis picit könnyebb lenne.De ez sajna csak ÁLOM .1-2-3 néha 6 hónap maga a gyönyör az álmodozás hogy ha sikerül,ha összejön változtatunk....megoldódnak a problémáink....és jön a csalódás hogy mégsem mert még az előző hiányosságaink pótlását sem tudtuk befejezni..Majd kezdjük előről....örök körforgás.Nincs egy felédnyújtott kéz aki a bajban megfogja a kezed ezért a sok elkeseredés.Igen és itt van az amit már te is leírtál hogy" Végtelenül jóleső érzés adni vagy segíteni másnak!Lehet a legrosszabb
helyzetben is megajándékozni valakit egy mosolyjal.Csak tudod, létezik a
nyomornak,az elkeseredettségnek olyan foka,amikor már a mosolyod is
csak grimasznak látszik"
Vica
A legfőbb kincs az ember,
aki felbecsülhetetlen érték,
egyszeri és megismételhetetlen,
egyéniség, senkihez nem hasonlítható.
Minden bajba jutott ember méltó arra, hogy segítsünk rajta,
amennyiben igényli azt.